Téli vigasz

Amikor a karácsony varázsa már elmúlt, a tél pedig még végeláthatatlanul hosszúnak tűnik, mint például most, amikor egész nap havas eső esik, vigasztalódjunk a szobában télen nyíló virágokkal!

Számomra természetes, hogy télen-nyáron növények vesznek körül. Ahogy gyarapodott a családunk, nőttek a gyerekek, úgy nőttek a szobanövények is számban és méretben egyaránt. Ma már számos olyan cserepes növényem van, amelyek életkora legalább húsz év. Kicsi növényként kaptam őket, aztán az idők során szép nagyra nőttek.

Ez a csüngőágú fikusz a férjem néhai keresztanyjának emlékét őrzi, aki saját kezűleg szaporította nekünk idestova húsz éve

Igazság szerint mindig álmodoztam arról, hogy majd lesz egy télikertem, ami még nem valósult meg, de valójában nem is biztos, hogy kell. Elég egy világos sarok a szobában, ahol berendezhetünk egy dzsungelt, egy fotellel kiegészítve mindjárt a Paradicsomban érezhetjük magunkat pihenés közben. A növények is jól érzik magukat a párásabb mikroklímán és a gondozásuk is egyszerűbb, ha egy helyen vannak.

A déli fekvésű hatalmas ablak télikertté varázsolja a nappalit

Persze törődés nélkül nincs a lakásban sem édenkert, de az erre fordított idő sokszorosan megtérül, ha arra gondolunk, hogy a rohanó mindennapokban milyen jó feltöltődni, pihenni ebben a nyugtató környezetben.

Egyesek szemében lehet, hogy túlzás, ami nálunk van, de számomra ez a természetes, és ebbe már a családom is beletörődött. Kisebb korukban persze jó néhányszor megkaptam a gyerekeimtől, hogy „Anya, te mindig csak a gazaiddal törődsz!”  És egyszer a férjem is elsütötte, hogy az éjjel azt álmodta, hogy rátekeredtek a növényeim, és megfojtották…

A dzsungelhangulathoz hozzájárulnak a galériáról lecsüngő futónövények; Vigyázat: életveszély!

Azért észrevétlenül mégis beléjük ivódott a növények jelentősége környezetünkben. Egy alkalommal a gyerekeim néztek valami filmet, amelyben egy hiper-szuper, csilli-villi lakást mutattak, és aztán summázta egyikük: szép-szép, de olyan furcsa, rideg, nincsenek benne növények!

 A növények, virágok pozitív élettani hatását nem kell bizonygatni, és különösen télen van nagy szükségünk rá, hogy egy kis színt varázsoljunk a szobába. Szerencsére nagyon sok olyan növény van, amely éppen a szürke téli hónapokban bűvöl el bennünket csodás színeivel, ráadásul nem is ördöngösség a gondozásuk. Lássunk most ezekből néhányat!

Az olvasósarokban az ablakba mindig az aktuálisan virágzó növényeket helyezem el

Kint hó, bent virágok

Apró, nagyon bájos, gazdagon és sokáig nyílik egyik nagy kedvencem, az afrikai, más néven fokföldi ibolya (Saintpaulia). A takaros kis levélrozetta fölött hozza változatos színekben nyíló egyszerű vagy féltelt virágait. Gondozása nagyon egyszerű: télen minél világosabb, naposabb helyre tegyük, mértékkel öntözzük, és néha-néha tápoldatozzuk meg. A normál szobahőmérséklet megfelel neki. Nyáron tegyük el a tűző napról, mert levelei megéghetnek. Tapasztalataim szerint mindegy, hogy alulról vagy felülről locsoljuk, csak a leveleit ne vizezzük be, és ne álljon alatta víz. Nagyon meleg szobában ajánlatos körülötte növelni a páratartalmat, például úgy, hogy alátétét kaviccsal töltjük fel, amit mindig nedvesen tartunk. A növénykét nem érdemes néhány évnél tovább megtartani, ha megcsúnyul, vágjunk le róla néhány ép levelet, ezeket vízben meg tudjuk gyökereztetni, és így új növényt nevelhetünk. Ez a növény kiválóan alkalmas arra, hogy több egyedből álló színes összeállítást varázsoljunk az ablakpárkányra, vagy egy asztalkára.

A tavaszt varázsolja a szobába az afrikai ibolya (kép az internetről)

Mostanában nagyon népszerűek az orchideák. Számtalan fajtájuk kapható, színekben igen nagy változatosságot mutatnak. Ez a növénycsalád is könnyen felébresztheti bennünk a gyűjtőszenvedélyt. Vásárlás előtt győződjünk meg arról, hogy a kiválasztott példány igényeit ki tudjuk-e elégíteni, vannak ugyanis olyan fajok, amelyek télen hűvös helyet igényelnek.

A csónakorchidea (Cymbidium) télen hűvös helyet igényel; a nyarat a szabadban tölti, és télen ajándékoz meg virágaival

Többségük azonban jól tartható szobai körülmények között, és több éven át megörvendeztetnek különleges virágaikkal. Arra vigyázni kell, hogy lehetőleg lágy vízzel (esővíz vagy állott, esetleg forralt csapvíz) öntözzük, és mivel a sókra érzékenyek, ezért csak nekik megfelelő tápoldatot használjuk. Nekem jól bevált a guanós tápoldat, de nem szoktam gyakran alkalmazni, csak kb havonta, mégis szépen virágoznak. A virágtalan időszakban tegyük őket egy kevésbé frekventált, világos helyre, és a díszpáholyba mindig az éppen virágzó példányokat helyezzük el. Nyáron nagyon jól érzik magukat egy árnyas helyen a szabadban.

Ezen a képen öt különböző fajta orchidea látható, némelyikük több hónapon át virágzik

A téli időszak tipikus szobanövényei a karácsonyi kaktuszok (Schlumbergera). Virágzási idejük ilyenkorra lassan lejár, és sajnos nem is tart sokáig, egy-egy nagyobb példány azonban káprázatos virágözönnel kárpótolhat bennünket a rövid virágzási időért. Megfelelő gondozás mellett nagyon hosszú életű növény lehet. Csak olyan lakásba való, ahol biztosítani tudjuk számára a hűvös, világos helyen történő pihentetést, ellenkező esetben nem fog virágozni. Virágzási időben tarthatjuk normál szobahőmérsékleten, és ez idő alatt öntözzük mértékletesen, úgy, mint egy átlagos szobanövényt.

Jól megfigyelhető, hogy a több szártagból álló hajtások végén hozza virágait a karácsonyi kaktusz; a leválasztott szártagok földbe dugva könnyen meggyökeresednek, ezért szaporítása gyerekjáték (kép az internetről)

Káprázatos virágözönnel hálálja meg a gondoskodást a karácsonyi kaktusz (kép az internetről)

Virágzás után mérsékeljük az öntözést, és lehetőleg tegyük hűvösebb helyre. Tavasszal ki lehet tenni a kertbe vagy teraszra egy tűző naptól védett helyre, ahol szintén rendszeres öntözést kíván. Egészen őszig kint maradhat, és ekkor kell figyelni a hőmérsékletre és öntözésre. Ha már hidegekké válnak az éjszakák, úgy október felé, be kell vinni a házba, és hűvös, világos helyen szárazon kell tartani, ez indítja meg a bimbóképződést. Amikor megjelennek a bimbók, akkor lehet kezdeni ismét rendszeresen, de mérsékelten öntözni. Amint a bimbók jól kifejlődtek, akkor lehet be lehet állítani a szobába, de ekkor sem tanácsos nagyon melegen tartani, mert lehullanak a bimbói.

Szintén a karácsonyi időszak jellemző növénye a mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). Virágai aprók, nem feltűnőek, igazi pompáját a színes fellevelek adják. A hagyományos piros mellett rózsaszín, krémszínű, sőt, többszínű fajtákkal is találkozhatunk. Nekem a Mikulás rendszerint mikulásvirágot szokott hozni, és egészen tavaszig szépen díszlik a szobában.

A téli időszak kihagyhatatlan növény a mikulásvirág; nekem a piros a kedvencem, egészen tavaszig díszlik a napos ablakban

Télen fontos számára a minél több fény, és a rendszeres öntözés. Nem szereti a hideget, ezért fűtött szobában is sokáig megmarad. Ha meg akarjuk tartani, akkor tavasszal vissza kell vágni, a nyár folyamán bőséges fényben, bőségesen öntözve kell tartani, majd a nappalok rövidülésével lehet számítani a színes fellevelek megjelenésére, de ez szobai világítás mellett külön odafigyelést igényelhet, ugyanis csak akkor kezd virágozni, ha kevesebb, mint tíz órányi megvilágítást kap. Szükség esetén letakarással lehet biztosítani a fénymegvonást. Jómagam még sosem tudtam újra virágzásra bírni ezt a növényt, igaz, nem is törekedtem rá. Melegebb égövön kisebb fává nő, és messziről felhívja magára a figyelmet a tűzpirosba öltözött növény.

A Mexikóból származó mikulásvirág kedvelt kerti dísznövény a melegebb éghajlatú országokban, ahol kisebb fává nő (kép az internetről)

Hűvösebb szobák, ablakok kedvelt és csodaszép növényei a ciklámenek (Cyclamen persicum). A kisvirágú fajták valamivel jobban bírják a melegebb szobákat, a nagyvirágú fajtát inkább ott érdemes tartani, ahol a hőmérséklet nem több 16 foknál. Melegben a gyakori öntözés ellenére is hamar tönkremegy. Kedvező körülmények között heteken át nyílik a csodálatos virág, amelynek a levelei is szépek dekoratív mintázatuk révén.

A boltban vásárolt ciklámen csodaszép mintás levélzetével és a fölé magasodó, különleges, hátrahajló pártájú virágaival (kép az internetről)

A ciklámen gumós növény, amelyet újra lehet virágoztatni, ha hagytunk neki nyári pihenőt. Ilyenkor hagyni kell elszáradni, és szárazon tartani néhány hétig, majd átültetés után fokozatosan lehet ismét kezdeni öntözni. Ahogy kihajt, sok fény kell neki, de nem tűző nap, majd az őszi időszaktól igényli a hűvöset. Vízigénye elég nagy, és meghálálja a tápoldatozást is.

Most kezd virágozni ez a több éves ciklámenem; a képen nem látszik, de tele van bimbókkal, igaz, a levélzete nem olyan sűrű, mint a kertészetben nevelt példányoké

Szintén hűvösebb szobák növénye az azálea (Rhododendron). Megfelelő körülmények között szinte elborítják a gyönyörű virágtölcsérek, cserébe viszont meglehetősen igényes növény. Egyenletes vízellátást kíván, kényes a víz mésztartalmára, ezért lágy vízzel kell öntözni. Nem szereti a tűző napot, és a meleget. Újravirágoztatása nem egyszerű, de ha nyáron hűvös, világos helyen tartottuk a kertben vagy teraszon, akkor a rövidebb nappalok és hűvös esték beköszöntével van esélyünk arra, hogy újra virágba boruljon.

Szinte elborítják a virágok az azáleát, amely sokáig díszlik a hűvösebb szobában, több éven át megtartani azonban nem könnyű (kép az internetről)

Sokkal kevésbé problémás a korallvirág (Kalanchoe blossfeldiana) tartása. Sok-sok fényt, mérsékelt öntözést kíván ez a pozsgás növény, amely melegebb és hűvösebb szobákban egyaránt jól érzi magát. A nappalok rövidülése váltja ki a bimbók képződését, ezért természetes úton a tél közepétől kezdődik a virágzása. Mesterséges fényelvonással bármikor virágzásra bírható. Virágzása hónapokon át tart. Színskálája rendkívül gazdag, a kék és lila kivételével minden színben előfordul. Hajtásdugvánnyal könnyen szaporítható házilag is. Érdemes kipróbálni, ha még nem ismerjük!

Csodás narancsban nyíló korallvirág (kép az internetről)

Kezdő szobakertészek is bátran próbálkozhatnak a vitorlavirággal (Spathiphyllum). Ez egy szinte elnyűhetetlen növény, amely a melegebb szobában kevesebb fénnyel is beéri. Azért az ablaktól távoli sarokban csak sínylődni fog, nem pedig virágozni! Télen minden növényt közelebb kell rakni az ablakhoz, és még a kevésbé fényigényesek is hálásak egy kis napfényért. Mérsékelt öntözést, időnkénti tápoldatozást kíván ez a hosszú életű, és törpétől az óriásig terjedő méretű növény.

Ma már óriási, csaknem másfél méter átmérőjű  ez a vitorlavirágom, kb 15 éves lehet

A torzsavirágzatot körülölelő fehér  murvalevélről kapta a nevét a  vitorlavirág

Virágzásuk mérettől függetlenül egyforma: a hosszú szárakon emelkedő torzsavirágzatot fehér fellevelek ölelik körbe. Idővel ezek elzöldülnek, mielőtt elhervadnak. Virág nélkül is mutatós szép nagy levelei révén. Minden szobakertben ott a helye!

Nem tipikusan téli virágzó a hibiszkusz, más néven rózsamályva (Hibiscus). Egy kis trükkel azonban virágzását a téli időszakra időzíthetjük. A gondozásáról szóló leírások szerint kora tavasszal kell visszavágni. Nyárra ki szoktam tenni a kertbe, de szinte mindig leperkelődnek a levelei. Ezért azt találtam ki, hogy csak akkor vágom vissza radikálisan, amikor májusban kiviszem őket a kertbe. Így aztán a friss hajtások már a kinti fényviszonyokhoz alkalmazkodnak. Nyáron a rendszeres öntözés és tápoldatozás mellett nagyon erős, zömök hajtásokat hoz, amik igazán nyár vége felé, őszre kezdik kinevelni a bimbókat. Amikor ősszel behozom a növényeket, akkor kezdik ontani a virágokat, és ez heteken át tart, sőt, a napos déli ablak mellett szinte egész télen hozzák a szebbnél szebb virágokat. Igazi egzotikus hangulatot árasztanak!

Novemberben készült a kép erről a telt virágú hibiszkuszról

Ugyanaz a növény néhány héttel később szimpla virágokat is hozott; mostanában ismét telt virágokat bont

Igazán egzotikus virágokat hoz ez a szobai hibiszkuszom; mellette éppen bontja bimbóit egy kis karácsonyi kaktusz

Végezetül egy szintén egzotikus növényt ajánlok a téli szobakertbe, a szégyenlősvirágot (Aeschynanthus). Leginkább ámpolnába való ez a csüngő habitusú növény, amely szép, hosszúkás, sötétzöld leveleivel virág nélkül is mutatós. Meleget és párás helyet, jó megvilágítást igényel, de a tűző napot nem szereti. Bordó bimbóiból tűzpiros virágtrombitákat nevel, akár télen is színnel töltve meg a virágsarkot.

A galérián  kiválóan érzi magát a szégyenlősvirágom, mely a többi növény között jól érvényesül  a csüngő hajtásaival

A télen virágzó szobanövények listája nyilván nem teljes, de látható, hogy minden lakásba találhatunk alkalmas növényt, hogy ragyogó virágokkal színesítsük környezetünket, és vigyünk egy kis derűt a szürkeségbe.

Túrófánk

Ha farsangi szezon, akkor fánk! Akár tartalmas leves mellé második fogásnak, akár uzsonnára remek választás. A hagyományos kelt szalagos fánk és csöröge mellett még számtalan változata létezik, itt a blogon is szerepelt már például a rózsafánk. Most egy gyorsan elkészíthető, túróval gazdagított, sütőporos verziót hoztam. Kicsit olyan, mint a sült túrógombóc. Szeretjük!

Hozzávalók (3 adag):
25 dkg liszt
7,5 dkg vaj
5 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 kiskanál reszelt citromhéj
2 tojás
12,5 dkg túró (itt Kanadában cottage cheese-t használtunk hozzá, teljesen jó volt)
1 csapott kávéskanál sütőpor

A sütéshez:
napraforgóolaj

A tálaláshoz:
tejföl, porcukor, őrölt fahéj
lekvár
karamellszósz
...

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, elmorzsoljuk a vajjal, alaposan elkeverjük benne a sütőport, cukrot, vaníliás cukrot és reszelt citromhéjat.
2. Hozzáadjuk a két tojást, a túrót és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Ha túl száraz, nem akarna összeállni, akkor egy pici tejet adhatunk még hozzá.
3. Vizes kézzel kis gombocókat formázunk a tésztából.
4. Közepesen forró olajban a golyókat aranyszínűre sütjük. (Vigyázni kell: Ha túl forró az olaj, akkor a külseje megég, a belseje nyers marad. Ha viszont nem elég forró, akkor túlságosan megszívja magát olajjal. Nekem a 9 fokozatos villanytűzhelyen az 5-6-os fokozaton volt megfelelő hőmérsékletű.)
5. A kisült fánkokat konyhai papírtörlőre szedjük, majd frissiben tálaljuk is. Ha igazán finomat szeretnétek, próbáljátok ki fahéjas-cukros tejföllel nyakon öntve!

Zöldséges lencseleves

Kezdjük ezzel a finom, tatalmas lencselevessel. Akkora adagot főztem, hogy 3 napig ettük, de egyszerűen nem tudtuk megunni, napról napra egyre finomabb lett. Szerencsére még van itthon fél kiló lencse, valamikor muszáj lesz ismételni! Szombat ebédre palacsintával, fánkkal egyszerűen tökéletes.

Hozzávalók:

25 dkg lencse

25 dkg füstölt hús (lehet csülök, tarja, kolbász, virsli vagy sonka is, esetleg vegyesen)

2 szál sárgarépa

1 szál fehérrépa

(1 szem krumpli)

1 közepes fej hagyma

némi liszt és zsiradék a rántáshoz

só

4 babérlevél

1 kávéskanál feketebors

1 evőkanál mustár

2 dl tejföl

A tálaláshoz:

Felkarikázott lilahagyma

Tejföl

Elkészítés:

1. A lencsét előző este átválogatjuk és beáztatjuk hideg vízbe.
2. Ha a füstölt hús nyers, akkor megfőzzük.
3. A füstölt húst kevés zsiradékon megkapatjuk. Hzzáadjuk a felkarikázott sárga- és fehérrépát, együtt kevergetjük még egy kicsit, majd beletesszük a leszűrt lencsét és felöntjük annyi vízzel, amennyi kényelmesen ellepi. Ízesítjük a sóval, borssal, babérlevéllel. Lefedjük és gyöngyözve félpuhára főzzük.
4. Ha szeretnénk ekkor adjuk hozzá a felkockázott burgonyát. 
5. Ha a lencse már majdnem teljesen megfőtt, zsemleszínű hagymás rántást készítünk, berántjuk a levest, majd a tejföl és mustár keverékét is hozzáadjuk, utánaízesítjük, ha szükséges.
6. Összeforraljuk, majd nyers lilahagymával és tejföllel tálaljuk.

Újra írunk heti menüt!

Úgy érzem, el vagyunk csúszva a valóságtól. Több szempontból is. Kicsit még mindig két ünnep közötti hangulatom van, amikor egybecsúsznak a napok, nem kell menni sehová, nincs rohanás, szépen nyugodtan telhetnek az órák. Pedig már mindketten dolgozunk, de sokat vagyunk itthon és ez olyan jó! Például van értelme újra menüt írni, mert jó eséllyel tudom is tartani magunkat hozzá. Arra is van idő, hogy elkészítsem az előirányzott ételt és arra is jó az esély, hogy meg is esszük, amikor kell. Egyszerűen fogalmazva: nem jön közbe semmi. Tudom, kicsit unalmasnak hangzik. Lehet, hogy az is. Néhány hét múlva biztosan megelégeljük. Viszont most ez esik jól, hát így csináljuk. Néha persze menet közben korrigálni kell, mert mondjuk gyorsan el kell fogyasztani valamit a hűtőből, vagy eszünkbe jut valami jobb ötlet. Egyelőre semmi brillírozás, a jól megszokott, hagyományos ételek vannak soron. Engem ugyan a Nagyszüleim jól tartottak, de szegény férjem itt volt egyedül három hónapig, magáról kellett gondoskodnia, ami nagyjából a rizottó - chilis bab - halrudacska vonalban merült ki. Ki van éhezve a megszokott ízekre. 

Az első héten a menü valahogy így alakult:

E: Tojásleves

     Tejszínes-gombás tészta

V: Kenyérlángos

E: Chilis bab (mert én viszont már nagyon régen ettem)

E: Brokkoli krémleves

     Zabpelyhes amerikai palacsinta joghurtos gyümölcsöntettel

V: Tonhalkrém

E: Sajtos-tejfölös csirkemell tepsis krumplival és párolt zöldségekkel

V: Tejberizs friss gyümölccsel

R: Zabpelyhes teljes kiőrlésű kifli

Kenyérlángos

Chilis bab

Gombás tészta

Nem főzök ám minden nap! Minden ételből legalább a sztenderd, 4 személyes adagot főzöm meg, így legalább két napig eszünk mindenből. Lehet, hogy készítek új köretet, vagy csak összeütök egy levest, esetleg a maradékot felhasználom valamilyen formában.

Szombatra még maradt a tejfölös csirkéből,csak a krumplit és zöldséget sütöttem frissen. Aznapra már nem volt gondom tehát. Kitaláltam a következő heti menüt, a bevásárlást már e szerint ejtettük meg.

E: Lencseleves és túrófánk

V: Vajjal és májpástétommal töltött kiflik és táskák 

E: Túrós-zöldséges quiche
E: Zöldbabfőzelék rántott hallal

E: Karfiolleves, brassói aprópecsenye

Zöldséges lencseleves

Sajtos kifli

Májas táska

Túrós zöldségtorta

 A következő bejegyzésekben hozom is a recepteket.

Tél a kertben

Most aztán TÉL van. Kemény, hideg tél, olyan, amilyenre évek óta nem volt példa! Akkora hózápor volt a minap, hogy a szél vízszintesen vitte a hópelyheket, és úgy szakadt a hó, hogy alig lehetett látni. Másfél óra alatt leesett 5-6 cm hó!

Hóvihar után

Szegény rózsaágyásom! Alig egy hónapja kerültek földbe a tövek, mondhatni december első és egyetlen enyhe hétvégéjén, és azóta nem volt olyan nap, amikor ne fagyott volna, mostanában pedig még a hidegrekordok is megdőlnek. Most majd kiderül, hogy mennyire bírják a hazai klímát a hazai nemesítésű rózsák! A nagy probléma az, hogy későn ültettem őket, nem volt idejük begyökeresedni; jobb lett volna persze hamarabb ültetni, de ki gondolta volna, hogy ilyen kemény tél lesz. Óriási szerencse, hogy a mínusz 18 fok előtt nálunk leesett az az öt centi hó! Így aztán, bár ültetéskor a töveket felkupacoltam földdel, most még a hóból is lapátoltam rájuk és más védelmet igénylő növényekre. Talán a hópaplan alatt kibírják a nagy hideget.

Két hatalmas leanderemet ezen a télen kint akartam hagyni. Olyan óriásiak már, gondoltam, hogy nem árt nekik a fagy. Amúgy sem szoktam elkényeztetni őket, mert csak december elején-közepén szoktam bevinni, és február végén, március elején már teszem is ki őket, ahogy az idő engedi. A kisebb fagy ellenállóvá teszi őket, és nincs is igazán alkalmas hideg, világos helyem a teleltetésre. A garázsba tudjuk betenni, ahol elég hideg van, viszont alig van fény. A három kisebb példányt korábban elhelyeztem már, de a két nagyot egy védett helyre toltam a fal mellé.  Azért a nagy hideg érkezése hallatán, egy héttel ezelőtt csak betuszkoltuk őket a garázsba. Mínusz tíz fok alatt esélytelen, hogy átvészeljék a telet kint. Sajnálnám őket, hiszen megvannak már lassan húsz éve! És nemcsak, hogy családtagok, de gyönyörűek a virágaik is! A két babérsomot, amelyek szintén közel ilyen idősek, viszont semmiképp nem tudtam volna elhelyezni, így ők most is kint dacolnak a hideggel. Legalábbis remélem, hogy dacolnak, és nem adták meg magukat neki! Azt igazán sajnálnám! Eddig sok mindent kibírtak már a cserepükben, bár talán ez a legnagyobb megpróbáltatás az életükben. Tavaszra kiderül, hogy milyen ellenállóak!

A zúzmarába öltözött himalájai cédrus olyan, mint egy kis manó

Az erdei fenyő is jégköntöst öltött

A kert a hó érkezése előtt is mutatott már szépségeket. Például, amikor az egész környék zúzmarába öltözött. Különösen a vékony ágú fákra, mint a nyír, rakódik sok jégkristály. Nem kevésbé szépek a füvek, és a nyárról megmaradt, elnyílt virágok, termések, bogyók sem.

A tó partján a díszfüvek roskadoznak a zúzmara terhe alatt

Ilyenkor értékelődik fel a lustaság: aki ősszel kitakarított a kertjéből minden elszáradt növényt, az sok téli szépségtől fosztotta meg magát, nem mellesleg pedig sok élelemtől az állatokat…

A madárbirs hóban-fagyban mindig szép, és a termését a rigók is szeretik

Az orbáncfű megmaradt levelei és termései még egy ki színt hoznak a zúzmarás kertbe

Apropó, állatok! Azért amikor csapatostul lepik el a varjak a kertet, az nem éppen a legszebb látvány! Nem mintha haragudnék rájuk, de a fakó kertben a sok fekete madár, és hozzá a károgás nem éppen szívderítő…

Több tucat varjú szállta meg a kertet; rendszeresen jönnek, de szerencsére nem maradnak sokáig

Az elmúlt hetekben befagyott a tó nagy része. Csak ott maradt jégmentes egy nagyobb terület, ahol a télen használatos levegőztető készülékből felszálló buborékok miatt állandóan áramlik a víz. A madarak és más állatok szívesen jártak ide inni, fürödni.

Nemcsak a madarak kedvelik a friss vizet, a cicus érdeklődését a vízben lévő aranyhalak is felkeltették

Mínusz 15-nél már a felszálló buborékok sem tudták megakadályozni a lék befagyását

Most azonban a lék egyre kisebb lett, és mínusz 14 fok alatt már teljesen befagyott. Tegnap még volt egy icipici lyuk, éppen csak, hogy a madarak csőre befért, ámbár lehet, hogy éppen ők vájták ezt a kis lyukat is. Nagy ám a sürgés-forgás, főleg rigók és galambok járnak inni csapatostul. Néha hajba is kapnak, hogy kié legyen az elsőbbség! Látván, hogy nemsokára teljesen befagy a picurka lék is, tettem ki nekik egy tálban vizet a tó melletti padra. Figyelemre se méltatták! Erre odatettem a tó jegére, de ott se kellett nekik! Csak egyre azt a picike lyukat bűvölték! Hiába, a szokás hatalma…

A rigók rá sem hederítettek a tálban kitett vízre

Talán a következő napokban enyhül lassan a fagy szorítása, és akkor ismét kialakul a megszokott szabad vízfelület, ahol mindenki hozzáférhet az innivalóhoz.

Akárhogy is alakul az időjárás a továbbiakban, ez a tél mindenképpen emlékezetes lesz. Egyrészt mert régen volt amolyan igazi tél, amilyenre régebbi időkből emlékszünk. Aztán pedig azért, mert most vizsgázik a kert (és a kertész!). Vajon az újonnan telepített növények megállják a helyüket? Jó volt-e a választás? Kibírják-e a hideget a védelem nélkül maradt növények?  A választ majd csak tavasszal kapjuk meg

Szikrázó napsütés teszi csodássá a fagyos reggelt

És emlékezetes lesz azért is, mert ez az első igazi, télies tél itt, az új kertben. A havas táj, különösen az elmúlt napok szikrázó napsütésében csodálatosan szép. Ha csak a meleg szobából is, de mindenképpen gyönyörködni való!
És remélem, kedves Mandula a messzi Kanadából, Te is gyönyörködsz benne!

Szép naplementével búcsúzik a hideg, téli nap

Új év

Kicsit megkésve ugyan, de szeretnék nagyon boldog, sikerekben, egészségben gazdag új évet kívánni minden kedves Olvasónknak. Remélem, tele vagytok tervekkel, elképzelésekkel a 2017-es esztendőre. :)

Ezt a szívet még az ősszel hímeztem, a Nagyszüleim vitrinjét díszíti

Említettem egyszer-kétszer néhány félmondat erejéig, hogy a mi házunk táján az új év egyben egy új életszakaszt is jelent. Az elkövetkező néhány évet elképzeléseink szerint (elsősorban szakmai okból) külföldön töltjük. Meséltem már, hogy szeptember óta a férjem Kanadában dolgozik, de számomra az őszi hónapok még átmenetet képeztek a régi életünkből az újba. Az új év viszont már itt ért mindkettőnket Torontóban, jelenlegi kis albérletünkben, amit magunk között csak barlangnak nevezünk. Kicsit sötét, kicsit kopottas, de most ez a menedékhelyünk, az otthonunk ebben a hatalmas városban. A barlang elnevezésre igazából azért is szolgált rá, mert egy családi ház félszuterén szintjét béreljük, ami azért alapvetően nem olyan napfényes, mint a negyedik emeleti pesti lakásunk volt, de szerencsére a halószobába délutánonként szépen besüt a nap, úgyhogy talán megmenekülünk az angolkórtól. :) Na meg motiválva érezzük magunkat, hogy minél gyakrabban minél nagyobbakat sétáljunk. Szerencsére a környékünkön vannak nagyon kellemes, csendes, családi házas részek (igen-igen, mint a filmekben!), szép nagy parkok, és az Ontario-tó is megközelíthető gyalog.

Kicsit még mindig bénultan állok az új életünk új kihívásai előtt, de egyben izgatott is vagyok persze. :) Az életritmusunk megváltozása például már az első napokban is kellően érezhető volt. Lassabban telik az idő. Bár ez is valahogy furcsán történik: Egy nap kicsit hosszabbnak tűnik, kicsit több minden belefér, de a napok azért gyorsan váltják egymást. Még nem nagyon vannak itt ismerőseink, barátaink, nincsenek betáblázva sem a hétköznapok, sem a hétvégék. Ez persze egyrészt rossz, másrészt viszont akadnak pozitív hozadékai is. Nem vonja el annyi minden a figyelmünket a munkáról és a tanulásról, remélhetőleg lehetőségünk nyílik így az elmélyültebb munkára. Én alapvetően itthonról fogok dolgozni, ez pedig egyben új feladatot is jelent az időbeosztásra, a háztartásszervezésre, a kikapcsolódásra vonatkozóan. Mert hát enni kell (szerencsére sütni-főzni még mindig szeretek), a barlangunkat is szeretném kicsit otthonosabbá tenni (annak tudatában, hogy elképzelhető, fél év múlva újra költöznünk kell), és persze a várost és az ország elérhető távolságban lévő látnivalóit is szeretnénk felfedezni. Vélhetően mindennek a blogon is nyoma lesz. 

Ha kedvet éreztek hozzá, tartsatok velünk idén is, igyekszünk rászolgálni megtisztelő figyelmetekre! 

Szeretettel: Mandula