Új év

Kicsit megkésve ugyan, de szeretnék nagyon boldog, sikerekben, egészségben gazdag új évet kívánni minden kedves Olvasónknak. Remélem, tele vagytok tervekkel, elképzelésekkel a 2017-es esztendőre. :)

Ezt a szívet még az ősszel hímeztem, a Nagyszüleim vitrinjét díszíti

Említettem egyszer-kétszer néhány félmondat erejéig, hogy a mi házunk táján az új év egyben egy új életszakaszt is jelent. Az elkövetkező néhány évet elképzeléseink szerint (elsősorban szakmai okból) külföldön töltjük. Meséltem már, hogy szeptember óta a férjem Kanadában dolgozik, de számomra az őszi hónapok még átmenetet képeztek a régi életünkből az újba. Az új év viszont már itt ért mindkettőnket Torontóban, jelenlegi kis albérletünkben, amit magunk között csak barlangnak nevezünk. Kicsit sötét, kicsit kopottas, de most ez a menedékhelyünk, az otthonunk ebben a hatalmas városban. A barlang elnevezésre igazából azért is szolgált rá, mert egy családi ház félszuterén szintjét béreljük, ami azért alapvetően nem olyan napfényes, mint a negyedik emeleti pesti lakásunk volt, de szerencsére a halószobába délutánonként szépen besüt a nap, úgyhogy talán megmenekülünk az angolkórtól. :) Na meg motiválva érezzük magunkat, hogy minél gyakrabban minél nagyobbakat sétáljunk. Szerencsére a környékünkön vannak nagyon kellemes, csendes, családi házas részek (igen-igen, mint a filmekben!), szép nagy parkok, és az Ontario-tó is megközelíthető gyalog.

Kicsit még mindig bénultan állok az új életünk új kihívásai előtt, de egyben izgatott is vagyok persze. :) Az életritmusunk megváltozása például már az első napokban is kellően érezhető volt. Lassabban telik az idő. Bár ez is valahogy furcsán történik: Egy nap kicsit hosszabbnak tűnik, kicsit több minden belefér, de a napok azért gyorsan váltják egymást. Még nem nagyon vannak itt ismerőseink, barátaink, nincsenek betáblázva sem a hétköznapok, sem a hétvégék. Ez persze egyrészt rossz, másrészt viszont akadnak pozitív hozadékai is. Nem vonja el annyi minden a figyelmünket a munkáról és a tanulásról, remélhetőleg lehetőségünk nyílik így az elmélyültebb munkára. Én alapvetően itthonról fogok dolgozni, ez pedig egyben új feladatot is jelent az időbeosztásra, a háztartásszervezésre, a kikapcsolódásra vonatkozóan. Mert hát enni kell (szerencsére sütni-főzni még mindig szeretek), a barlangunkat is szeretném kicsit otthonosabbá tenni (annak tudatában, hogy elképzelhető, fél év múlva újra költöznünk kell), és persze a várost és az ország elérhető távolságban lévő látnivalóit is szeretnénk felfedezni. Vélhetően mindennek a blogon is nyoma lesz. 

Ha kedvet éreztek hozzá, tartsatok velünk idén is, igyekszünk rászolgálni megtisztelő figyelmetekre! 

Szeretettel: Mandula