Visszatekintő: 2018 legszebb kerti pillanatai

Ez az év sem volt eseménytelen a kertben, noha nem történtek igazán nagy dolgok. A kert kialakításának legfontosabb lépései már az előző három évben megtörténtek, amit pedig erre az évre terveztünk, -  a kerti tűzrakó hely kiépítése és az oldalkert  - idén sajnos elmaradt. A kerítéssel és az előkerttel együtt ez a projekt már átcsúszik a jövő évre.

Azért idén is voltak változások, hiszen a tavalyi tél okozott veszteségeket, főleg cserjéket illetően, amiket részben pótoltam, részben viszont új ötleteket inspirált. Na de haladjunk sorjában.

Az év kezdete szokatlanul enyhe volt, ami megtréfált néhány növényt, így januárban már virágok nyíltak a kertben. A tavaly tavasszal magról vetett violám csak novemberben kezdett nyílni, ám végig dacolt a téllel, még a később megérkező hó alatt sem hervadt el!

Ilyen pompásan virágzott a viola január elején!

A havazás fekete-fehér fényképpé alakította a kertet

Aztán az első tavasz hírnökök, a hóvirág és krókusz előcsalogatták a kikeletet, és lassan megtelt élettel, színekkel és illatokkal a kert.

A krókuszok elszórt csoportokban nyíltak a fűben

A jácintok már nemcsak színekkel, de illattal is megtöltötték a kora tavaszi kertet

Az őszibarack virágzása vetekedik a díszfákéval

A tavaszi hagymások, mint a nárcisz, tulipán és gyöngyike valamint a gyümölcsfák virágzása felülmúlhatatlan pompával árasztotta el a kertet.

Tulipán és gyöngyike virágtengere; háttérben az újonnan ültetett korallberkenye vörös levelei

Tulipán dús csokrai egészítik ki a viola egyre dúsabb virágzását

A vérszilva alatti talajtakarók között telt virágú tulipán és sárgaviola színesíti a tavaszt

A tavaszi tobzódást az íriszek és pünkösdi rózsák nyílása zárta, és ekkor bontotta szirmait a friss szerzemény, a rózsaszín virágú magnólia is.

'Susan' magnólia pompás virágzása: szemet gyönyörködtető látvány!

Pünkösdi rózsa portré

Íriszek gólyaorr és zergeboglár kíséretében

Szintén új szerzemény a piros virágú vadgesztenye

A rózsák első virágzása már a nyár kezdetét jelezte.

Álomszép, hatalmas virágokat bont a Lorántffy Zsuzsanna rózsafajta

Idén már igen dúsan virágzott a hazai nemesítésű Márk-rózsákból álló ágyás

A rózsák szép kiegészítője a ligeti zsálya

Ekkorra már a tó is életre kelt, a japán juhar, a szibériai nőszirom, a díszfüvek, és később a sásliliom szépen keretezték a vízen pompázó tündérrózsákat. A tó mögötti sziklakertben kora tavasztól őszig folyamatosan nyílt valamilyen virág.

Tavaszi tájkép a tó körül

Csodás vajszínű tündérrózsák ringatóztak a tó vizén

Pázsitviola párnája köszönti a tavaszt a sziklakertben

Az évelők dús párnákat alkotnak a sziklakert kövei között

Kedvelem a maguktól kialakuló társításokat: itt napvirág és egy kis tarackolva terjedő mezei virág párosa a sziklakertben

A sásliliom különféle fajtái többfelé is megtalálhatóak a kertben, mindig megbízhatóan virágoznak, és évről évre szebbek lesznek.

A tó partján egész nyáron nyílik a sásliliom Stella D'oro fajtája

A sásliliom jól társítható évelőkkel; itt macskamenta társaságában tenyészik

Az idei nyár nem volt túlzottan forró, viszont rendkívül száraz volt, ami nagyon megviselte a növényeket. Amikor heteken át nem esik eső, azt nem lehet öntözéssel pótolni. Ezért a nyári virágaim nem hozták azt a pompát, amit tőlük reméltem, például a lángvirágokat hiába ültettem át árnyasabb helyre, elég csenevészek maradtak, és alig virágoztak. Lehet, hogy végleg el kell búcsúznom tőlük?

Nagyon sajnálnám, ha a lángvirágtól búcsút kéne vennem; idén ennyi volt a virágzása...

Az évad során új kialakítások is születtek, például a korábban még rendezetlen dombtetőn létrehoztam egy nyári-őszi évelőágyást, amely ugyan még nem tökéletes, de már szép virágbemutatót tartott júliustól szeptemberig. Az összeállítás fő növényei, a kasvirágok a szárazságban pompásan helyt álltak, sőt, még magjaikat elszórva szaporodtak is. Mondhatom, igazán remek növények!

Bíbor kasvirágaim több színben késő őszig virítottak az ágyásokban

Kasvirág, izsópfű, füzérajak a dombon kialakított évelőágyban

A korábbi írásaimban csak dzsumbujnak nevezett oldalsó, kerítés melletti cserjesort is elkezdtük átalakítani, csinosítani. Az elbozótosodott mesgyét részben megtisztítottuk, és új növényeket is ültettünk a meghagyott cserjék közé.

Lassan alakul a kerítés menti vegyes cserjés-évelős sáv is

Szépek voltak a törpedáliák, amelyek gumóit előző évről átteleltettem, és egész nyáron ontotta virágait a magról vetett csodatölcsér is a terasz mellett. A kert végén kialakított ágyásban sokat nyílt a magról nevelt cleome, ami szintén jól bírta a száraz időszakot.

A terasz mellett csodatölcsér és törpe dáliák ontották a virágokat, kiegészítve a cserepes rózsák és szerelemvirág pompáját

Augusztus-szeptemberben az aszterek sem okoztak csalódást, de a krizantémok virágzása már az ősz beköszöntét jelentette. Az idei ősz nagyon meleg és száraz volt, ezért a krizantémok viszonylag későn nyíltak, aztán a hirtelen jött fagy hamar véget vetett a pompának. A tavalyi tél sajnos több krizantémomat elpusztította, de néhány új tővel részben pótoltam az állományt.

A dombtetőn kora ősszel rózsaszín hóbogyó, aszter, őszirózsa és varjúháj díszlik, mögöttük díszfüvek kalászai ringatóznak a szélben

A vadszőlő piros levelei és kék termései mellett krizantémok jelzik az őszt a kerítés mentén

Frissen ültetett törpe krizantém

A hosszan tartó enyhe idő kedvezett az őszi ültetéseknek: ismét rengeteg tulipán és nárcisz hagyma került a földbe, aminek pompáját majd az új évben élvezhetjük. Időközben az őszi termések és pompás lombszín idén is szépen búcsúztatta a kerti évadot. A decemberi havazás pár napra hófehér lepellel vonta be a kertet, amely azonban az év utolsó hetére sajnos elolvadt. Ráadásul a vakond rendkívüli aktivitással szántotta fel a gyepet, aminek eredményeképpen most eléggé lehangoló képet nyújt a kert…

Havas reggel december közepén

A berkenye termései még a hó alatt is piroslanak: kellemes látvány a téli szürkeségben

A következő hetekben, amíg a természet téli álmát alussza, elő lehet venni a nyáron készült képeket, feljegyzéseket, aminek kapcsán lehet tervezni a jövő évi változtatásokat. Terv van bőven: az idei év jövőre halasztott projektjei mellett az eddigi tapasztalatok alapján kicsit át akarom alakítani a nagy évelő ágyást, a sziklakertet, a dombtetőn lévő ágyást, hogy még szebben és tartósabban pompázhassanak az ágyások az eljövendő esztendőben is.

Különleges karácsonyi mézes

A dolog úgy kezdődött, hogy hetekkel ezelőtt találtam az interneten egy rögtön puha mézeskalács receptet. Gondoltam, megsütöm, hogy legyen a tányérra is mézeskalács, mivel az én általam készített verzió inkább dekorációs célokra szolgál (persze nagyon finom az is, csak kevésbé puhul meg). A recept csak kis mértékben különbözik az enyémtől, de mivel több zsiradék és szódabikarbóna helyett sütőpor van benne, gondoltam ennyi eltérés hátha elég a puhasághoz. Nekiálltam hát a tésztának. Már az összeállításnál kiderült, hogy ahhoz, hogy össze lehessen gyúrni, kell még hozzá egy kis méz és/vagy tojás. Mindkettőt hozzáadva viszont még egy kis lisztre is szükség volt, mert túl puha lett a tészta. A nyújtással és sütéssel nem volt semmi probléma, viszont a sütőből kivéve már gyanús volt, hogy ebből bizony nem lesz puha sütemény. Mire kihűlt, szinte csilingelt, olyan kemény lett! Állagra, kinézetre nem is különbözött az általam korábban sütött mézestől.

Mi legyen hát vele? Eszembe jutott, hogy meg kéne tölteni valamivel, mint a linzert. Elkezdtem töprengeni, hogy mi is illenék hozzá, és miután a lekvárt hamar elvetettem,  eljutottam a karamell és a dió ötletéig. Latolgattam, hogy melyik lenne az igazi. Aztán felmerült bennem, hogy esetleg nem  lehetne mind a kettő? Így született meg a karamellás diókrém gondolata.( Felmerült még a kávés krém ötlete is, de az már talán túl sok lett volna.)

És mi legyen a tetejére? A recept szerinti cukros tojásfehérje díszítést elvetettem, mert a többi mézeskalácsot azzal díszítettem, és ízben sem tett volna hozzá semmi újat. Gondoltam egy nagyot: ha lúd, legyen kövér, ha már krémes sütemény, akkor csokoládémáz illik hozzá!

Hát így született ez a sütemény, amelyet egy osztálynyi tinédzserrel teszteltem le. Mondhatom volt sikere, így bátran merem ajánlani, és biztos, hogy még egy adagot készítek az ünnepekre a családnak is!

Hozzávalók (kb 60 darabhoz) és elkészítés:

TÉSZTA:
55 dkg liszt
15 dkg porcukor
15 dkg méz
15 dkg puha vaj/margarin
2 tojás
1 teáskanál mézeskalács fűszer
1 csomag sütőpor

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket mélyítünk. Hozzáadjuk a mézet, zsiradékot és a tojásokat, és összegyúrjuk. Ha túl puha lenne, még egy kis lisztet dolgozunk bele. Erősen lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, különböző formákkal kiszaggatjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon világos barnára sütjük.

A kihűlt tésztákat összeragasztjuk a krémmel, és csokoládémázzal vonjuk be. A tetejét csipetnyi darált dióval vagy kókuszreszelékkel díszíthetjük. Szellős helyen hagyjuk megszáradni, majd jól záródó dobozban tároljuk. Egy-két nap alatt ehetőre puhul, de sokáig eltartható.

KRÉM:
15 dkg kristálycukor
1 dl tej
20 dkg vaj/margarin
10 dkg darált dió

A cukrot aranybarnára karamellizáljuk, majd a tűzről levéve felöntjük a tejjel. Óvatosan dolgozzunk, mert sisteregni fog. Alacsony fokozatra visszatéve addig kevergetjük, amíg feloldódik a cukor, (kb 10 perc), majd kihűtjük. Egy sűrű folyadékot kapunk így, amelyet apránként hozzáadunk a kikevert vajhoz. Jó habosra keverjük, végül hozzáadjuk a darált diót.

MÁZ:
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
3 evőkanál kakaó
2-3 evőkanál víz
5 dkg étcsokoládé

Gőz fölött felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a porcukrot és a kakaót, valamint egy kevés vizet, és beleolvasztjuk az apróra tördelt csokoládét. A masszát elég csak jól felmelegíteni, nem kell forralni.

A sütemények tetejére egy kanálnyi mázat csorgatunk, és késsel elkenjük.

Nem is tudom, mi ízlik ebben a süteményben jobban: a fűszeres mézes tészta, a karamell, a dió vagy a csokoládé? Hiszen nem különülnek el karakteresen az ízek, együtt mégis csodásan harmonikus ízkombinációt alkotnak. Úgy vélem, egy különlegesen finom süti kerekedett ki ebből a sütési kalandból!

Karácsonyi ajtódísz

A bejárati ajtónkon mindig lóg valami, ideális esetben az évszakoknak, ünnepeknek megfelelő dekoráció. Üresjáratokra, vagy mikor épp nincs időm készíteni valamit, van egy kedves madárkás ajtódíszem, mindig jó érzés tölt el, mikor hazaérve meglátom. Az adventi, karácsonyi időszak viszont pont olyan része az évnek, amikor valami különlegesebbre vágyik az ember lánya. Az idei koszorúm piros-fehér-natúr színvilágával, almácskáival, csipkebogyóival és rózsás masnijaival különösen kedves a szívemnek.

Moha koszorúalapra dolgoztam, de egy sima szalma alap is megfelelt volna. Sőt, ha hungarocell koszorúformát bevonunk valamilyen vászonnal, az is tökéletes kiindulópont. Először a nagyobb díszeket rendeztem el, majd jött a lényeg: a kis almácskák, csipkebogyók és masnik. A maradék helyeket csillagánizzsal, platán terméssel töltöttem ki.

Húsvétig kint fogom hagyni, mert azért a télbe is kell egy kis szín! :)
 

Sós perec

A múlt hétvégén úgy esett, hogy elfogyott a kenyerünk, és még vacsorára is kellett valami ennivaló, mielőtt hazamennek a gyerekek. Persze elmehettünk volna a közeli boltba, de nálunk nem mindig a kényelmesebb megoldás a nyerő. Már régóta kacérkodtam a perec gondolatával, ám még sohasem jutottam el a megvalósításig, most végre itt volt a lehetőség!

Gyerekkori emlékeket idéz nekem a perec, egy picit édeskés, picit kalácsszerű tészta, a rácsorgatott sós kulimásszal. Megnéztem több receptet, aztán megalkottam a magam verzióját. A végeredmény olyan finom lett, hogy a perecek szinte ki sem hűltek, és az utolsó morzsáig elfogytak. 14 hónapos kisunokám is gyűrte befelé, a sós rátétet pedig, ami véletlenül került a szájába, nagy fintorgások közepette gondosan kiköpte...

Hozzávalók 12 darabhoz:

75 dkg liszt
3 teáskanál só
1 marék cukor
2 dkg élesztő
1 dl tej
2 evőkanál joghurt
2 evőkanál tejföl
2 tojás
5 dkg vaj/margarin
0,5 dl olaj

Tetejére: felvert tojás
4 kk só
4 kk liszt
víz

Elkészítés:

A langyos tejben pici cukorral megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet összekeverjük a sóval és a többi cukorral, közepébe mélyedést készítünk. Ebbe öntjük a tojásokat, az olvasztott vajat, olajat, joghurtot és tejfölt, majd a tejet az élesztővel, és puha tésztává gyúrjuk-dagasztjuk. Langyos helyen duplájára kelesztjük. 

Ezután lisztezett deszkára borítjuk, kézzel téglalap alakúra lapogatjuk, majd 12 darabra vágjuk. A tésztadarabokat egyenként hurkává hengergetjük, majd a sütőpapírral bélelt tepsiben perecet formálunk belőle.

Hagyjuk még kelni egy fél órát, tetejét felvert tojással megkenjük, majd forró sütőben (200 fokon, légkeverés nélkül készült) kezdjük sütni. Közben a sót és lisztet egy csészében annyi vízzel keverjük csomómentesre, hogy sűrűn folyó, csepegtethető állagú legyen. Amikor a perecek halvány rózsaszínűek, a kulimásszal tetszés szerint megcsorgatjuk, és visszatoljuk a sütőbe, hogy szép pirosra süljenek.

Ajánlom kipróbálásra, hiszen kevés munkával nagy örömet szerző finomságot készíthetünk!