Sós perec

A múlt hétvégén úgy esett, hogy elfogyott a kenyerünk, és még vacsorára is kellett valami ennivaló, mielőtt hazamennek a gyerekek. Persze elmehettünk volna a közeli boltba, de nálunk nem mindig a kényelmesebb megoldás a nyerő. Már régóta kacérkodtam a perec gondolatával, ám még sohasem jutottam el a megvalósításig, most végre itt volt a lehetőség!

Gyerekkori emlékeket idéz nekem a perec, egy picit édeskés, picit kalácsszerű tészta, a rácsorgatott sós kulimásszal. Megnéztem több receptet, aztán megalkottam a magam verzióját. A végeredmény olyan finom lett, hogy a perecek szinte ki sem hűltek, és az utolsó morzsáig elfogytak. 14 hónapos kisunokám is gyűrte befelé, a sós rátétet pedig, ami véletlenül került a szájába, nagy fintorgások közepette gondosan kiköpte...

Hozzávalók 12 darabhoz:

75 dkg liszt
3 teáskanál só
1 marék cukor
2 dkg élesztő
1 dl tej
2 evőkanál joghurt
2 evőkanál tejföl
2 tojás
5 dkg vaj/margarin
0,5 dl olaj

Tetejére: felvert tojás
4 kk só
4 kk liszt
víz

Elkészítés:

A langyos tejben pici cukorral megfuttatjuk az élesztőt. A lisztet összekeverjük a sóval és a többi cukorral, közepébe mélyedést készítünk. Ebbe öntjük a tojásokat, az olvasztott vajat, olajat, joghurtot és tejfölt, majd a tejet az élesztővel, és puha tésztává gyúrjuk-dagasztjuk. Langyos helyen duplájára kelesztjük. 

Ezután lisztezett deszkára borítjuk, kézzel téglalap alakúra lapogatjuk, majd 12 darabra vágjuk. A tésztadarabokat egyenként hurkává hengergetjük, majd a sütőpapírral bélelt tepsiben perecet formálunk belőle.

Hagyjuk még kelni egy fél órát, tetejét felvert tojással megkenjük, majd forró sütőben (200 fokon, légkeverés nélkül készült) kezdjük sütni. Közben a sót és lisztet egy csészében annyi vízzel keverjük csomómentesre, hogy sűrűn folyó, csepegtethető állagú legyen. Amikor a perecek halvány rózsaszínűek, a kulimásszal tetszés szerint megcsorgatjuk, és visszatoljuk a sütőbe, hogy szép pirosra süljenek.

Ajánlom kipróbálásra, hiszen kevés munkával nagy örömet szerző finomságot készíthetünk!