Virágok hónapról hónapra: május

A május már igazi kerti hónap. A nap ragyogóan süt, a fák kilombosodtak, minden buján növekedik, a színek ragyogóak, csakúgy, mint az ég, és különösen eső után utánozhatatlanul üde minden. És napról napra újabb csodálatos látnivalót kínálnak a nyíló fák, bokrok és évelők. Lássunk egy kis válogatást május legszebbjei közül!

A fákkal indítva a sort, mindannyiunk szép élménye a virágzó vadgesztenyék (Aesculus) látványa. Fehér virággyertyáik szinte elborítják az idősebb fákat, felejthetetlenül szép látványt kínálva. Sajnos kertekben kevésbé fordul elő hatalmas termete miatt, ám parkokban gyakran találkozhatunk vele.

Magas, boltozatos koronát nevel a vadgesztenye

A piros virágú vadgesztenye pompás virágait kertben is élvezhetjük, mivel kisebb termetű fa, mint a fehér változat

Kisebb termetű, de szintén álomszép virágzást mutat be a piros virágú vadgesztenye is. Ennek a fának előnye, hogy nem támadja meg az az atka, ami a vadgesztenye állományt országosan megfertőzte, ami miatt sajnos nagyon korán barnul és hullik a fák levele. A piros virágú fajta ráadásul alig terem, így nincs gond a szemetelésével. Kerteken is jobban elfér, de utcák fásításánál is gondolhatunk rá.

Egy másik impozáns fa a császárfa (Paulownia), melynek liláskék virágharangjai fürtökben nyílnak. A császárfa hatalmasra nő, és puha, szőrös levelei is hatalmasak, egzotikus hatásúak.

A virágzó császárfa felejthetetlen látvány

Gyorsan nő, és bár fiatalon fagyérzékeny, mégis sikerrel telepíthető, ha figyelembe vesszük tekintélyes helyigényét. Igaz, vissza lehet vágni, de akkor is számíthatunk 2-3 méteres hajtásokra minden évben, virágozni viszont nem fog ebben az esetben. Kínában hagyományosan a lánygyermek születésekor ültették, mert mire a lány felnőtt, és férjhez ment, addigra a fából kitelt az új háztartásba való bútor. Állítólag a levele tápláló takarmányként hasznosítható. Van olyan fajtája, amit kifejezetten a gyorsan növő, jól hasznosítható fájáért nemesítettek, ez az oxifa. Kertben mégis páratlan szépségéért érdemes ültetni, no meg kiváló árnyékáért, amit a forró nyarakon nem győzünk értékelni.

Nem hagyhatom ki a galagonyát (Crataegus) sem a fák sorából. Bár sokféle fajtája van, melyeknek virágai lehetnek fehérek, rózsaszínek vagy pirosak, az én kedvencem  gyerekkorom óta a piros virágú galagonya. Számomra nem csak „őszi éjjel izzik a galagonya”, hanem májusban is, amikor ágait elborítják a gyönyörű, csokrokban nyíló rózsapiros virágai. Közelről és messziről is csodálatos!

Kedvenceim közé tartozik a piros virágú galagonya; ez a példány a régi kertünkben pompázott

Őszre piros bogyókat érlel, amit nagyra értékelnek a madarak, és gyakran narancsosan színesednek a levelei is. Különösebb igényei nincsenek, még bozótszerű sövénynek is nevelhető növény. Sűrű ágrendszere védelmet és fészkelő helyet biztosít a madaraknak, egy madárbarát kert nélkülözhetetlen növénye tehát.

A cserjék között külön bejegyzést szántam a rózsaloncnak és a  virágloncnak, (Pünkösdi királyság a kertben) itt most csak megemlítem őket, nehogy elfeledkezzünk róluk! Viszont meg kell emlékezni a gyöngyvesszőkről (Spirea), amelyeknek május elején még a kora tavaszi, fehérben nyíló fajtái ékesítik a kerteket, később viszont már virágot bontanak a rózsaszín virágú, alacsonyabb, sőt, törpe fajtái is.

Ezt a gyöngyvesszőt koszorúvirágnak is nevezik; vékony hajtásait elborítják a fehér virágcsokrok

Érdekes, mostanában divatba jött cserjék a hólyagvesszők (Physostegia). Szépen kihajló, kecses ágrendszerük miatt szépek szoliterként, de cserjecsoportba is beilleszthetőek. Leveleik lehetnek zöldek, sárgásak, barnásak vagy élénk bordók is, szép színfoltképző növények. Virágzásuk is szép, ahogy gömböt formáló fejecskékben nyílnak apró fehér, vagy rózsaszín virágai. Később megjelenő termései hónapokon át, akár télen is díszítik a növényeket.

Sárgászöld levelű hólyagvessző díszlik a kertünkben

Ezt a szép bordó levelű hólyagvesszőt tavasszal ültettem, már megmutatta rózsaszín virágfejecskéit

A virágzás után piros terméseivel ékes ez a barnásvörös levelű hólyagvessző a férjem szüleinek a kertjében

Kedves, alacsony cserjék a pimpók (Potentilla). Virágzásuk májusban kezdődik, és egész nyáron át tart. Egyszerű virágaik lehetnek fehérek, sárgák, rózsaszínűek vagy narancssárgák. Apró, szeldelt leveleik is kedvessé teszik ezeket a 0,6-1m magas, gömbölyded növényeket. Egy tavaszi visszavágás után biztosan dúsan fog virágozni, ha tápdús földbe, napos helyre ültettük. Alkalmasak alacsony sövénynek, cserjecsoportba, de évelőágyba is beilleszthetőek.

Kedves halványsárga virágokat bont ez a pimpó a kertünkben

A hagymás virágok többsége ilyenkor már elnyílt, de a díszhagyma hatalmas lila gömbjei igen feltűnőek, ahogy hosszú száraikon ringatóznak, szinte lebegnek a többi növény felett. Virágágyások igen hatásos kiegészítői, kevés helyet foglalnak, és megbízhatóan nyílnak évről évre. Leveleik korán kihajtanak, és mire virágba szökkennek a szárak, addigra már kezdenek is hervadni, ezért az ágyás hátterébe érdemes ültetni őket, ahol nyugodtan visszahúzódhatnak. Elnyílás után még sokáig díszítenek elszíntelenedő gömbjei. Ha díszüket vesztették,  egyszerűen le kell vágni a szárakat.

A tulipánok után díszhagymák virítanak a faház mellett a kertünkben

Harmonikus színek és ellentétes formák jellemzik ezt az összeállítást: csillagfürt és díszhagyma párosa (internetes forrás)

A díszhagymák szépen egészítik ki a szintén gömb alakú virágokat nevelő pünkösdi rózsákat, vagy díszpipacsokat, de szépen mutatnak a virággyertyákat felmutató csillagfürtökkel, vagy a széthajló szirmú íriszekkel is. Vágott virágként is felhasználhatóak.

A csillagfürtök szép színekben nyílnak; mutatósak tenyeresen összetett leveleik is (kép forrása: internet)

Impozáns virágfürtöket hoznak a változatos lágy színekben, és szép kék árnyalatokban pompázó csillagfürtök (Lupinus). Tenyeresen összetett leveleik is nagyon szépek, és virágzásuk is csodaszép. Nem szeretik a meszes talajt és a szárazságot, és általában nem túl hosszú életű évelők, bár magról viszonylag könnyen szaporíthatók. Ha a fővirágzás után visszavágjuk, kora ősszel másodvirágzással is megajándékozhatnak bennünket.

Többféle íriszem közül egyik kedvencem ez a halvány liláskék; ez a fajta a szüleim kertjéből származik

Új szerzemény ez a bordós-barnás írisz; bimbós korában szinte fekete volt

Írisz, gyűszűvirág és kisvirágú árvácska triója (kép az internetről)

Az íriszek, más néven nőszirmok (Iris) szintén impozáns és gyakran illatos virágzással örvendeztetnek meg. Fajtáik száma szinte végtelen, csakúgy, mint színskálájuk, amely a nevéhez méltón a szivárvány szinte minden színét felöleli. Kardszerű levelei elütnek a többi évelőtől, virágzás után is mutatósak. Évelők közé, vagy nagyobb foltokba önállóan is ültethető növények. Elemi igényük a nem túl nedves, napos hely. Rizómáikkal lassan terjednek, virágzás után ezek osztásával könnyen szaporíthatóak.

Az eddigi impozáns évelők után szólni kell még néhány kisebb termetű növényről is, amelyek nélkül azonban nem lehet teljes a kert. A pompás évelők mellé kísérőnek kiválóak a gólyaorrok (Geranium), amelyek az angol kertek elmaradhatatlan növényei. Nagyon sok fajtájuk van, hosszú életű, szép levelű, hálás kísérőnövények.

Kiváló talajtakaró a gólyaorr; számtalan fajtája létezik, igazi mindenes növény

Fehér, rózsaszín, kék egyszerű virágaik nagy tömegben nyílnak, filigrán lombozatuk virágzás után is szép keretet ad a többi növénynek. Hasonlóan kiváló szegélynövények a tűzesők (Heuchera). Divatnövénnyé váltak, ami változatosságuknak, sokoldalúságuknak, és ellenálló képességüknek, hosszú életüknek köszönhető.

Virág nélkül is mutatósak a tűzeső színes levelei; rendkívül nagy a választék a levélszínek és minták tekintetében

A tűzeső kecses virágai lehetnek fehérek, rózsaszínek, zöldes színűek, és persze tűzpirosak is

Lombjuk nagyon sokféle színű lehet, de ilyenkor májusban hosszú szárakon nyíló apró virágfürtjeinek tömege is igen széppé teszi ezt a növényt. Nagyobb felületek borítására, szegélyként, de még virágtartóba is alkalmasak.

Inkább a félárnyékot kedveli, de megfelelő öntözés mellett napon is jól elboldogul.

Májusi virágbemutatóm végére hagytam egy másik nagyon kedves növénycsoportot, a kerti szegfűkét (Dianthus). Évelők és kétnyáriak alkotják ezt a szép, igénytelen családot, amely gazdag virágzással köszöni meg a napos, kissé száraz termőhelyet.

Mindössze 20 cm-es kis párnát alkot ez a szegfű bájos, félig telt, kétszínű virágainak özönével

A kínai szegfű is szépen nyílik, többféle színben ültettem belőle

Kedvenceim közé tartozik a törökszegfű, különösen a bordó és sötétpiros árnyalatait kedvelem

Többségük még finom illatot is áraszt, amikor ezüstös vagy zöld levelű párnáit szinte elborítja a fehér, rózsaszín, piros árnyalatokban nyíló virágai özöne. A virágok gyakran kétszínűek, és lehetnek egyszerűek vagy teltek. Magasságuk 10-40cm közötti, és napos virágágyakban, szegélyként, sziklakertben igen hálás virág. A kétnyári törökszegfű igen gazdagon nyílik csodás színeiben a fehértől a rózsaszínen át a bíborig és bordóig május-júniusban, kiváló vágott virág is. Több fajtája igen illatos. Ha virágzás után visszavágjuk, könnyebben áttelel, nem ritka, hogy több évig is kitart, akár egy évelő. Magjairól könnyen szaporítható is. Mindenképpen érdemes hagyni nekik egy kis helyet az évelőágyásban, élénk színeikkel, illatukkal a rovarok, lepkék számára is igen vonzóak.