Virágpompa egy szezonra 3.

A következő három virág bemutatása előtt hadd tegyek egy kis kitérőt. Gondolataim visszarepítettek az időben úgy negyed évszázaddal. Akkor találkoztam ugyanis először testközelből igazi falusi kerttel, mégpedig a férjem nagymamájának virágoskertjében.

Falusi kertekben a rózsák, évelők és egynyáriak buja kavalkádja tölti meg az ágyásokat (kép az internetről)

Nagy négyzetes ágyásaiban csodálatosan illatozó rózsák virultak, közöttük, mellettük számtalan más évelő és egynyári virág pompázott, tavasszal a szegélyeket ezernyi tulipán díszítette. És a betonjárda mellett három, számomra akkor még ismeretlen, ezért különlegesnek tűnő virág egyvelege alkotott felejthetetlen szín-, és formakompozíciót a nyár folyamán: viola, verbéna és lángvirág. Bár mindhárom virágot ültettem azóta néhányszor, mégis, csak most ötlött fel bennem, hogy milyen zseniális megoldás volt őket együtt ültetni, hogy az apró virágú verbéna és az egyszerű virágú lángvirág milyen jól mutatott a magasabbra törő fehér viola társaságában. És ez a virágtrió évről évre megújult az elszórt magok által! Nézzük meg őket kicsit közelebbről!

A kerti viola számos szép színben nyílik (kép az internetről)

Bár a kerti violák egy része csak szimpla virágokat hoz, ám azok is finom illatúak (kép az internetről)

A kerti viola (Matthiola incana) egy 40-50 cm-re növő, bokrosodó növény szürkészöld levelekkel, amelynek hosszú virágfürtjei egyszerű vagy telt virágokból állnak. Színük lehet fehér, vagy a rózsaszín legkülönbözőbb árnyalatai. A virágok nemcsak szépek, hanem igen kellemes illatúak is. Csokrokban is mutatós, bár vázában nem tart sokáig. Magjait kora tavasszal lehet vetni, akár előnevelve üveg alatt, akár szabad földben. Nekem különösen emlékezetes  maradt az első próbálkozásom ezzel a virággal. Amikor először költöztünk kertes házba, az első télen már alig vártam, hogy kitavaszodjon. Február elején, amint kissé enyhébb lett az idő, én bizony elvetettem a virágmagokat, aztán pár napra rá jókora hó esett, és visszatért a tél. Csodák csodájára az elvetett magok mind kikeltek, és azóta sem pompáztak olyan szépen a violák a kertben, mint akkor! Ez a virág alkalmas színfoltnak önmagában, más alacsonyabb virágok közé „felkiáltójelnek”, virágágy szélére vagy járda mellé szegélynek. Finom illata miatt pihenőhelyek, teraszok díszítésekor is gondoljunk rá!

A verbéna virágernyői számtalan apró virágból tevődnek össze (kép az internetről)

Verbéna színváltozatok (kép az internetről)

A verbénát (Verbena x hybrida) vasfűnek is nevezik. Alacsony, szétterülő habitusú, bokros növény, amely kis ernyőkben hozza egyszerű virágait olyan sokaságban, hogy a virágok szinte eltakarják a leveleket. Színskálája a hideg színeket öleli fel, a fehértől a rózsaszíneken, lilákon át a pirosig, bordóig. Napos helyen a fagyokig virít, és a begyökeresedés után már kevés öntözéssel is beéri. A tartós virágzáshoz érdemes rendszeresen eltávolítani az elnyílt virágszárakat. Alkalmas szegélynek, sziklakertbe, ládába, vegyes ágyásokba. Én magvetéssel sosem próbálkoztam, inkább palántát vásároltam, és vegyes tapasztalataim voltak. Volt olyan év, amikor csodásan virítottak a növények, másik évben csak sínylődtek, lisztharmat lepte meg őket, vagy a csigák falatoztak belőlük. Tavaly is elcsábultam, az egyik ágyásba ültettem néhány tövet szegélynek, de nem voltam maradéktalanul megelégedve. Idén azt hiszem, kihagyom ezt a növényt, ami egyébként szerintem egyike a legszebb egynyáriaknak.

Egynyári lángvirág; a kisebb bugákban nyíló virágok szinte beborítják a növényt (kép az internetről)

Különleges, csillagvirágú lángvirág (kép az internetről)

Hasonlóan vegyes tapasztalataim voltak az egynyári lángvirággal (Phlox drummondii) is. A szabad földbe vetett magokból egyszer-kétszer csodálatos virágözön lett, máskor alig mutatkozott itt-ott valami virág. Feltételezem, hogy a hiba az eljárásban volt, vagy talán a hangyák hordták el az apró magokat. Mindenesetre, ha sikerül a vetésünk, egy tündöklő színekben játszó, csodás szegélynövénynek örülhetünk. Kevés olyan virág van, amelynek ennyire szép selymes szirmai és világító színei lennének, mint a lángvirágnak.

Tavaly egy tasak magból mindössze egy tő lángvirágom lett

Alacsony termetű, jól bokrosodó növény, amely a napos, félárnyékos helyeket, és a jó vízellátást szereti, meleg nyarakon feltétlenül öntözni kell. Palántálni lehet, de egyszerűbb helybe vetni tavasszal. A nyár első felében a legszebb, de őszig hoz újabb virágokat. Ha a virágzás lendülete alábbhagy, vágjuk kissé vissza, rövid idő múlva újra hozza a virágokat. Nyár vége felé szedhetjük bőségesen termelődő magjait is, hogy a következő évre gondoskodjunk utánpótlásról. Színskálája a fehértől a rózsaszíneken át a bordóig terjed.

Szintén régi, falusi kertekből is ismert virág a tátika, vagy oroszlánszáj (Antirrhinum). Méretben változatos, egészen törpe, és termetes fajtái is vannak, magassága 20 cm-től 60-70 cm-ig terjedhet.

Magas tátika a férjem szüleinek kertjében

A kerítés melletti ágyásba tavaly alacsony tátikát ültettem; néhány tő átvészelte a telet

Több hullámban hozza hosszú fürtökben különleges alakú virágait. A virágzási kedv fokozható az elnyílt virágok rendszeres eltávolításával. Színskálája pazar, a kék és lila kivételével minden színt és árnyalatot felölel. Magasságától függően felhasználható főnövényként vagy szegélybe egyaránt. Májusban rendszerint kaphatók a palántái, és ha jól érzi magát, magjait elszórva magától is szaporodhat a kertben. Palántát nem könnyű nevelni, mert nagyon érzékeny a túlzott locsolásra. Egyes példányai még a telet is átvészelhetik, így újra virágozhatnak, ezért nem érdemes ősszel kiszedni a növényeket, adhatunk nekik egy esélyt. Nálam két-három tő kibírta a hótakaró alatt, most szépen hajtanak. Napos, kissé száraz helyre mindenképpen ajánlható hálás virág.

Alacsony párnát képző, a napos, száraz helyek csodás virága a selymes szirmokkal büszkélkedő porcsinrózsa (Portulaca), amelyet pozsgás, hengeres levélkéi után kukacvirágnak is neveznek. Kiváló az egész nap tűző napnak kitett helyekre, annál is inkább, mert csak napsütésben nyitja ki virágait. A növény méretéhez képest nagy, 4-5 cm-es virágai lehetnek egyszerűek vagy teltek, és a fehér, sárga, narancs, rózsaszín és piros számos világítóan élénk árnyalatában nyílnak.

A porcsinrózsa egyszerű virágokkal is nagyon szép (kép az internetről)

Teltvirágú porcsinrózsa; a tavaly a sziklakertbe ültetett palánta négy színt tartalmazott egy áráért; remélem elszórta a magjait!

Apró, mákszerű magjait elszórva magát is megújítja, így nem okoz gondot a szaporítása. Tavaszonként palántáit is árulják, és gyakori, hogy egy cserépben több példányt is kaphatunk, akár több színben. Kiválóan bírja a szárazságot, sőt egyetlen ellensége a túlöntözés. Igénytelen növény, amely a legszárazabb helyekre is színt vihet hónapokon át. Különösen alkalmas sziklakertbe, kőfalak tetejére, de ágyás szegélyébe, napos kerítés tövébe, járda mellé is ültethető. Erkélyládában is megállja a helyét, csak vigyázzunk az öntözéssel, és ne nagyon tápoldatozzuk!

A búzavirág bonyolult virága önmagában egy műalkotás (kép az internetről)

Búzavirág szép színváltozata (kép az internetről)

A búzavirág nagyobb tömegben mutat igazán (kép az internetről)

Hogy erre a bejegyzésre is jusson kék virág, szóljunk még a búzavirágról (Centaurea) is. A régóta ismert szántóföldi gyomnövény mára elismert kerti virággá vált, amelynek a kéken kívül rózsaszín és fehér változatai is vannak. Magassága 50-60 cm, lazán elágazó habitusa miatt nagyobb tömegben ültetve mutat jól. Nagyon illik természethű kertekbe, virágos rétre.

Tátika, bársonyvirág, búzavirág és más virágok vidám egyvelege dobja fel az évelők közötti üres helyeket (kép az internetről)

Virágzási ideje mindössze néhány hét nyár elején, de szakaszosan vetve hosszabban élvezhetjük üdítő látványát. Helybe vetése nem okozhat gondot, hiszen a természetben is elveti magát. Tápdús talajt, napos helyet szeret. Különleges alakú virágaival izgalmassá teheti ágyásainkat.

Befejezése következik