Erdei gyümölcsös vaníliakrémes torta

A nyár utolsó hetében két születésnapost is köszönthettünk a családban, a férjem nagymamájának készült ez a nyárbúcsúztató finom torta. 

Gyerekkorom gyümölcstortái ihlették; tudjátok, a gyümölcstorta formában sütött piskóta vaníliapudinggal töltve, rá a gyümölcs és az elmaradhatatlan zselé. Szülinaposítottam egy kicsit: tortaformában sütöttem a piskótát, három lapba vágtam és "igazi" krémet főztem hozzá tojássárgájával, vaníliával. A gyümölcs és a zselé stimmel. :)

A torta mellé az ünnepelt kedvenc virágából álló csokrot adtuk ajándékba. Szépek voltak együtt!

A vaníliakrém egyébként nagyon finom, viszonylag egyszerű elkészíteni és nekem még sosem lett csomós, pedig nincs túl nagy gyakorlatom a tortasütésben. Bátran ajánlom más süteményekbe is, én pl. a mézes krémest is ezzel töltöm be.  A szeletekről sajnos nem tudok képet mutatni, mert vendégségbe készült és be is sötétedett, mire felvágtuk. Azért higgyétek el, szépen fel lehetett szeletelni.

 

Hozzávalók a piskótához (24-26 cm átmérőjű formába):
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál étkezési keményítő
1 evőkanál olaj

Elkészítés: 

1. A sütőt 180 fokra melegítjük. 
2. A tojások fehérjét robotgéppel elkezdjük felverni, kb. félidőben hozzáadjuk a cukrot. 
3. Mikor a habverővel már "csúcsot" tudunk húzni, folyamatos keverés mellett egyesével hozzáadjuk a tojássárgákat, majd a legalacsonyabb fokozaton dolgoztatva a gépet, kanalanként a keményítőt is. 
4. Ha már szépen elegyedett, akkor hozzáadjuk az olajat is, de azzal már csak éppen átforgatjuk, nem verjük tovább. 
5. Sütőpapírral bélelt vagy zsírozott-lisztezett formába simítjuk a masszát és tűpróbáig sütjük.
6. Még melegen kivesszük a formából és rácsra téve teljesen kihűtjük. 

Hozzávalók a krémhez:
5 dl tej
5 tojás sárgája
15 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
1 vaníliarúd / vanília őrlemény / 1-2 csomag Bourbon vaníliás cukor
10 dkg vaj

Elkészítés: 

1. A tejet fél dl kivételével a felhasított vaníliarúddal és a kikapart magokkal / 1 mokkáskanál vaníliaőrleménnyel / vaníliás cukorral felforraljuk. 
2. A maradék tejet csomómentesre keverjük a cukorral, tojássárgájával, keményítővel. 
3. Ha felforrt a tej, a tojásos elegyet folyamatos keverés mellett belecsurgatjuk és újraforrásig melegítjük, de nem forraljuk! Ha felrottyant, már le is vesszük a tűzről.
4.  Még melegen beleolvasztjuk a vajat és időnként megkeverve kihűtjük.

Hozzávalók a díszítéshez:
25-30 dkg erdei gyümölcs (fagyasztott)
lekvár (nálam feketeribizli)
1 csomag piros tortazselé

Összeállítás:

1. A piskótát 3 lapba vágjuk. A krémből félreteszünk 1-2 evőkanálnyit a torta tetejére. Az alsó lapot visszatesszük a csatos formába, a torta köré sütőpapírból "magasítást" készítünk, hogy a torta szépen egyben maradjon és a zselé se folyjon meg túlságosan. A lapot megkenjük lekvárral, rásimítjuk a vaníliakrém felét, rászórunk 1 marék gyümölcsöt felengedés nélkül.
2. Ráhelyezzük a második lapot, megkenjük lekvárral, mehet rá  a krém fele, a gyümölcs, végül a harmadik lap.
3. A tetején vékonyan elsimítjuk a félretett krémet, kirakjuk a gyümölccsel. A tortazselét a használati utasításnak megfelelően elkészítjük és a tortára öntjük. A fagyos gyümölcsnek köszönhetően szinte azonnal megdermed. 
4. Tálalás előtt legalább 1-2 órára hűtőszerénybe tesszük. Hosszú pengéjű, éles késsel tudjuk szeletelni.

Hirtelen jött ötlet volt ez a torta, de nagyon örülök, hogy elkészült, akár bemelegítésnek is felfoghatjuk, mert hamarosan a kicsi lányomnak süthetem a tortákat. Hihetetlen, de már 2 éves lesz a drága és természetesen mindkét családban megünnepeljük. A tortasütés pedig az anyukák feladata. :)

Első lépéseim a hulladékmentes háztartás felé

Az elmúlt időszakban beleástam magam a hulladékmentes háztartás csínjába-bínjába, és az olvasottak arra sarkalltak, hogy ne várjak tovább, hanem konkrét lépéseket tegyek/tegyünk a háztartási hulladéktermelés csökkentése felé. 

Az egyik fő motiváció a kislányom bőrproblémája, ami 3-4 hónapos kora óta nem akar elmúlni. A háziorvosunk rendszerint közli, hogy ez atópia, tessék zsírozni a bőrt, ne áztassuk sokáig a fürdőkádban és kenjük mindenféle méregdrága gyógyszertári csodaszerrel. Én pedig nem szeretnék beletörődni, hogy a kicsi tündérem egyébként csodaszép hercegnőbőrén csúnya és időnként viszkető piros foltok éktelenkedjenek, és nem hiszem, hogy a tüneti kezelés lenne a megoldás. Valami kiváltja, és inkább külső okra gondolok, mint pl. élelmiszerre, mert azóta küzdünk a problémával, mióta még csak javában anyatejen élt. Ráadásul, mióta a mosásnál nem használok öblítőt, ezerszer jobb a helyzet, de még nem tökéletes. Úgyhogy első körben igyekszem mindenféle vegyi anyagot száműzni a háztartásból.

Van azért ennél filozofikusabb megközelítésem is. :) Az egyetemen sokat tanultunk a Föld bolygó működéséről, az alrendszerekről (légkör, vízburok, kőzetburok, bioszféra), ezek kölcsönhatásairól, a rendszerek sebezhetőségéről és stabilitásáról. Ugyan a hulladéktermelés és éghajlatváltozás kapcsán globális problémákról van szó, de fontosnak tartom (sőt, szakmai kötelességnek) az egyéni felelősségvállalást, a példamutatást elsősorban a gyermekeink, a családunk, ismerőseink felé.

Ezzel együtt több mint egy éve az új otthonunk megteremtésén dolgozunk. Nagyon várjuk már, hogy családi házba költözhessünk, falusias környezetbe. Ahogy az építészeti terveken agyaltunk, most pedig a kivitelezéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozunk, párhuzamosan próbálom elképzelni, milyen életet szeretnénk ott élni, hogyan fogjuk győzni a lényegesen több munkát úgy, hogy azért pihenni is jusson idő, hogyan tudunk majd lassítani, kiszakadni a városi sietségből... Minden bizonnyal úgy, hogy egyszerűsítünk, a lényegre koncentrálunk és előre tervezünk.

Utcarészlet: ilyen falusias környezetben nem szeretnék városi életmódot folytatni...

Összességében úgy érzem, hogy az élet több területén ért benyomások valahogy szintetizálódtak bennem és cselekvésre késztetnek. Körülbelül egy hónappal ezelőtt kezdtem a szisztematikus átállást és már szemmel látható eredményeket értünk el.

Azért a többes szám, mert szerencsére a férjem 100%-ig támogatja a törekvéseimet és a tőle telhetőt meg is teszi, maga is.

Egy hónappal ezelőtt naponta-kétnaponta megtelt a 14 l-es kommunális szemetesünk és kéthetente a 35 l-es szelektív szemetesünk (műanyag, papír, fém). A kommunális kukába nagyrészt eldobható pelenka, nedves törlőkendő, konyhai hulladék, felvágottak, húsok, sajtok, tejtermékek csomagolása, ritkábban ételmaradék kerültek.

A komposztálással kb. 30-40%-kal kapásból csökkenne a szemétmennyiségünk, de erre a pár hónapra már nem fogok gilisztakomposztálóba beruházni. Természetesen a családi házban első perctől fogva komposztálni fogunk, sőt, ha 1-2 napra előre tudom, hogy megyünk, akkor a zöldhulladékot külön készítem és elvisszük a telekre.

A telkünk. Hátul van egy nagy kupac, az építkezés kezdetén oda halmoztuk a termőréteget és oda gyűjtjük a konyhai zöldhulladékot.

Első lépésben átálltunk mosható pelenkára, sajnos még nem teljesen, mert a kezdő készlet, amit vettem, nem bizonyult elegendőnek. Egy hónap használat után már látom, hány darabra van még szükség, hogy a mosás is gazdaságos legyen és a tiszta pelenka is kitartson. Mindenesetre így is kb. harmadára-negyedére visszaesett az eldobható pelenka fogyasztásunk. Járulékos dolog, hogy így popsikenőcsöt sem kell használni, ami havi egy műanyag tégellyel kevesebb szemetet jelent.

A mosható pelenka nemcsak környezet- és bababőrbarát, hanem nagyon csinos is!

Újra felfedeztem magunknak az amúgy közeli piacot. Tejet üvegbe, sajtot, vajat, túrót, joghurtot, tejfölt saját dobozba tudok vásárolni. A hentes minden ellenkezés nélkül, jó szívvel szintén saját dobozba adja a húst és a felvágottat. Gyümölcsöt, zöldséget, pékárut, magvakat, aszalványokat, száraz hüvelyeseket, gabonaféléket sk. textilzsákocskákban tudom hazavinni.

3 méretben varrtam zsákokat, ezekbe teszem a pékárut, zöldséget, gyümölcsöt, kimérős száraz élelmiszert.

Nemcsak hulladékmentes, de sokkal esztétikusabb is üvegből kínálni a tejet, mint dobozból.

Eldobható konyhai papírtörlőt igazából hónapok óta nem vettem, konyharuhát, mosható törlőkendőt használok törölgetésre. Az alufóliát és folpackot sem fogom már pótolni, és ha lehet, akkor most is mással helyettesítem. Szemeteszsákot sem vásárolok már, a meglévő műanyag szatyrokba, toalettpapíros és pelenkás nejlonokba gyűjtjük a szemetet.

A fürdőszobában is komoly változások kezdődtek. Mikor elfogyott a tusfürdő és folyékony szappan, nem vettem újat, hanem kitettem a korábban ajándékba kapott kézműves szappanokat. Tökéletesen beváltak mind tusoláshoz, mind kézmosáshoz. Az elkopott takarítószivacs helyett luffaszivacsot szereztem be, két hete használom, és teljesen elégedett vagyok vele! Elfogyott a színes mosószerem, ezt sem pótoltam a korábban megszokott fajtával, hanem magam készítettem el Tóth Andi könyvének receptje alapján mosószódából, mosószappanból, szódabikarbónából. Ma mostam vele először, egyelőre tetszik az eredmény, de azért még óvatos vagyok. Bolti öblítőt már régóta nem használok, helyette ecetet teszek az öblítőtartályba.

Ez még csak a változások kezdete: a nagy kosárban lévő tisztítószerek helyett majd mindent magam készítek. A luffaszivacs szuper, ahogy a házilag készített mosószer is ígéretesnek tűnik...

Persze időnként becsúsznak még bakik, pl. elfelejtek időben szólni, hogy nem kérek zacskót, vagy hirtelen beugrunk az üzletbe és épp nincsen nálunk vászonzsák... Házi tejből nem tudok egyszerre nagy mennyiséget venni, és nem mindig jutok el kétnaponta a piacra.

Ráadásul megjelent egy új tétel nálunk, ami eddig csak elvétve volt: a pet-palack. Ugyanis a házunkban egy lakó bevizsgáltatta a csapvíz ólomtartalmát a lakásában és sajnos a határérték többszörösét mérték. Úgyhogy mi is bevizsgáltatjuk, de amíg nincs meg az eredmény, palackos vizet iszunk. Azért próbálunk itt is spórolni: Az üres palackokat feltöltjük vízzel, mikor megyünk ki az építkezésre (ott vadíúj a vezeték).

Egy hónap alatt így is eljutottunk oda, hogy kb. 3-4 naponta telik meg a kommunális szemetesünk, vagyis fele(!)annyi szemetet termelünk, mint akár egy hónappal ezelőtt. A szelektív mondjuk most pont hamar megtelt, mert a papírjaink között selejteztem, plusz ott vannak a palackok is...

Összességében csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb fogtam bele a háztartás átalakításába. Sokkal gördülékenyebben ment eddig minden, mint gondoltam. No de nincs megállás, jönnek a további lépések:

• műanyag fogkefe helyett fanyelű, természetes sörtével, ha már nem használható, mehet a komposztba
• a régi partvis helyett is természetes anyagút fogok beszerezni
• kipróbálom a bolti tubusos fogkrém helyett a tégelyes fogkrémet
• bolti dezodor helyett a krémdezodort
• flakonos sampon helyett a samponszappant
• a tisztítószereimet kifuttatom, házilag elkészíthető szerekkel pótlom majd őket folyamatosan

Akit mélyebben érdekel a téma, annak szeretettel ajánlom a hulladekmentes.hu oldalt, ahol nem csupán érdekes írások olvashatók a hulladéktermelésről, hulladékmentes életmódról, hanem rengeteg természetes anyagú háztartási kellék, alapanyag, kozmetikum is megvásárolható a webáruházban. Emellett online tanfolyamra is lehet jelentkezni, és van egy 30 napos kihívás is - én ezt most kezdem el. A másik kedvenc oldalam Tóth Andi blogja, a https://zero-hulladek.blogspot.com/, és a hozzá kapcsolódó facebook csoport, valamint nemrégen megjelent könyve, a Dobd ki a szemetest! Ez utóbbi igazi fogódzó, gyakorlati kézikönyv a hulladékmentes háztartás kialakításához. 

Nektek milyen tippjeitek, praktikáitok vannak a hulladék csökkentésére?

Ágytakaró vagy párnahuzat?

Időről időre előfordul velem, hogy ellenállhatatlan késztetést érzek valamilyen nagy projekt megvalósításához. Általában úgy kezdődik, hogy meglátok valamit, és elfog az "Ilyen nekem is KELL" érzés, és bár valahol mélyen tudom én, hogy nem bölcs dolog hozzáfogni, mégis beszerzek minden hozzávalót és nekilátok. A kezdeti lelkesedés aztán megcsappan, félreteszem, aztán vagy erőt veszek magamon a befejezéshez, vagy nem. Nos, ez a rózsás projekt is valahogy így indult. 

Még néhány éve Szilvinél láttam meg ezeket a térbeli rózsás nagyinégyzeteket. Mikor kiderült, hogy kislányom fog születni, egyből bevillant, hogy horgolok neki egy ilyen babatakarót. A születésére nem készültem el vele, aztán félretettem. Mostanság vettem elő újra, de rá kellett döbbennem, hogy a kis Tündérkém a babakorból már igencsak kinőtt...

Újratervezés. Először arra gondoltam, hogy ágytakarót horgolok neki leendő új szobájába. Nekiálltam kiszámolni, mennyi négyzetet kell még gyártanom (nagyjából 180 darabot), mennyi idő lesz ezeket összevarrni, szegélyt horgolni... És el is ment a kedvem. Sem elég fonalam, sem elég időm nincs erre. Viszont a minta, a színek nagyon tetszenek, úgyhogy kicsit egyszerűsítek az életemen és párnahuzatokat készítek. Próbálgatom a méretet, az elrendezést...

És örülök nagyon, mert belátható időn belül készen leszek vele. Különleges éke lesz a kanapénak, már most imádom! Ha kedvet kaptatok a rózsás négyzethez, jól követhető videót találtok ezen a linken. 

Házi rétes

Kitört a nyári szünet, érik a cseresznye, a meggy. Anyukám sokszor emlegette, hogy lánykorában cseresznyeszüretkor a termés egy részét a nővérével rétesbe töltötték. Többször mondogatta már, hogy milyen jó lenne egyszer újra igazi rétest sütni...

Cseresznye, meggy, túró és mák lapul a hártyavékony tésztalapok között

Vannak dolgok, amiket még nem is olyan régen teljesen magától értetődően otthon készítettek az emberek: lekvárt, befőttet, savanyúságot tettek el, maguk gyúrták a száraztésztát és nyújtották a rétest. Évtizedes, évszázados hagyomány és tapasztalat alapján kikristályosodott módszerekkel. Az utóbbi időben sajnos leszoktunk ezekről, mert sokkal egyszerűbb a polcról levenni a szélesmetéltet, mint otthon nekiállni gyúrni. És ez nagyban megkönnyíti a hétköznapjainkat, kár tagadni. Viszont egyúttal kikopik az életünkből az ősi tudás, megszakad az anyáról lányára szálló hagyomány, ráadásul a legtöbb esetben a bolti termék meg sem közelíti a házi készítésű minőségét. Jóleső érzés időnként feleleveníteni nagyanyáink receptjeit, időt szánni a hosszadalmasabb konyhai műveletekre, az eredmény pedig minden fáradságért kárpótol.

Dédanyáink tudtak valamit!

A hétvégén éppen úgy alakult, hogy a testvéreimmel mindannyian hazamentünk a szüleimhez, úgyhogy idén végre összejött, amit évek óta terveztünk, a családi rétessütés. Szombaton szedtünk egy-egy nagy tál cseresznyét és meggyet, kimagoztuk, kissé lecukroztuk, hogy levet engedjenek. Másnap reggel anyukám bedagasztotta a tésztát. A dédanyám receptje így szól:

Hozzávalók 3-4 nyújtásra:

35 dkg rétesliszt

35 dkg finomliszt

1 mokkáskanál só

diónyi hideg zsír

kb. 4 dl langyos víz

1 tojás

a szóráshoz bőségesen zsemlemorzsa

kb. 25 dkg olvasztott disznózsír

kristálycukor

a gyümölcsökhöz őrölt fahéj

ízlés szerint darabolt dió, darált mák

Elkészítés: 

A kétféle lisztet és a sót szárazon összekeverjük és a zsírral elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a felvert tojást és a vízzel lágy tésztává gyúrjuk. Addig dagasztjuk, amíg a felülete teljesen sima nem lesz és el nem válik az edénytől. Kétfelé vesszük és erősen lisztezett deszkára borítjuk. A cipók tetejét olvasztott zsírral megkenjük, letakarjuk, fél óráig pihentetjük.

Közben előkészítjük a töltelékeket. A meggyet és cseresznyét alaposan (!) lecsepegtetjük. Nálunk a túrós sütemények nagy kedvencek, úgyhogy túrós rétest is sütöttünk. Túrótöltelék: Áttörünk 90 dkg túrót, elkeverjük 2 tojással, cukorral ízlés szerint, 1 tasak vaníliás cukrot, reszelt citromhéjat, 10 dkg mazsolát, 2-3 evőkanál búzadarát és a túró állagától függően tejfölt adunk még hozzá. Ahogy majd a képen is látszik, inkább massza-szerű legyen az állaga, semmint folyós. 

A töltelékek előkészítése után az étkezőasztalt vászon abrosszal vagy lepedővel letakarjuk és rétesliszttel egyenletesen alaposan meghintjük. 

Liszttel egyenletesen meghintjük az abroszt, így nem ragad rá a tészta

Fogjuk az első cipót, kézzel megnyújtva az asztal közepére helyezzük lisztes felével lefelé. Két kézzel alányúlva, kézfejünkkel magunk felé húzva körben az asztal mentén hártyavékonyságúra nyújtjuk. Ezt egyszerre többen is csinálhatjuk, ekkor álljunk egymással szembe és ellentétes irányba húzzuk a tésztát. Az asztal széle mentén egy éles késsel levágjuk a leeső széleket. 

Hártyavékonyra ki kell nyújtani, nem probléma, ha itt-ott kiszakad, mert sok réteg tészta öleli körbe a tölteléket

A tésztát olvasztott zsírral megcsepegtetjük, meghintjük zsemlemorzsával, majd kristálycukorral (ez utóbbi a túrós töltelék esetén nem szükséges). Megszórjuk a töltelékkel. A tészta szélét körben behatjuk, a felhajtást megkenjük zsírral. 

A szemes tölteléket az asztal kb. kétharmadáig szórjuk. Nem kell nagyon sűrűn, csak egyenletesen. A meggyes-mákos kombináció is nagyon finom! 

A túrótölteléket egy csíkban a tésztára halmozzuk az aztal hosszabb oldala mentén.

A tészta széleit körben felhajtjuk,

zsírral megkenjük.

Az asztal hosszabb oldalánál megfogjuk az abrosz két csücskét és határozott mozdulatokkal felgöngyölítjük a tésztát. 

Három részre vágjuk a rudat, sütőpapírral bélelt tepsire emeljük őket. Megkenjük a tetejüket olvasztott zsírral, majd 210 fokra előmelegített  sütőben pirosra sütjük őket. Csak akkor vágjuk fel, mikor kihűlt. 2-3 ujjnyi széles szeletekre vágjuk, porcukorral meghintve tálaljuk.

Ennyi mennyiségből ilyen hatalmas adag lesz! Kiadós.

Így járunk el a második tésztacipóval is. A leeső darabokat kevés vízzel újra kidolgozzuk, majd pihentetés után kinyújtjuk. A megadott mennyiségű tésztából nálunk 3 teljes nyújtás tellett, a negyedik darabot két részletben fél-fél asztalnyira tudtuk kihúzni.

Nem is olyan ördöngösség, mint amilyennek elsőre tűnik! Mi biztosan sütünk még igazi rétest, reméljük, hogy kedves Olvasóink is kedvet kapnak hozzá. :)

Szép nyarat kívánunk mindenkinek!

Spárgakrémleves

A krémleves nálunk nem minden mindenkinek tartozik a kedvencei közé. Egyik családtagunk mondása szerint pépeset majd akkor eszünk, ha nem lesz fogunk! Szóval ritkán vetem be ezt a fogást, de tavaszonként, amikor friss spárgát lehet kapni, mégsem tudok ellenállni, és készítek egy adag spárgakrémlevest. Ilyenkor az én kedvemért egyszer mindenki hajlandó enni belőle, a maradékkal pedig szívesen megbirkózok jómagam. Idén különösen zsenge zöldspárgát sikerült vásárolnom, így nem volt macerás az elkészítése. Hogy hogyan is készült? Íme az egyszerű recept 4 személyre!

Hozzávalók:

0,5 kg zöldspárga
2 dkg vaj
1 evőkanál liszt
2 evőkanál tejföl vagy 1 dl tejszín
1,2 l víz
só
1 kávéskanál ételízesítő
őrölt fehérbors
őrölt szerecsendió
esetleg pinduri fokhagyma
a tálaláshoz levesgolyó és/vagy pirított tökmag

Elkészítés:

A spárga zsenge rügyét levágjuk, félretesszük. A szárakat vékonyan meghámozzuk. Ha nagyon zsenge, akkor nem szükséges, de ügyeljünk rá, hogy semmiképp ne maradjon szálkás.

A darabokra vágott spárgát kevés vízben, az ételízesítővel puhára főzzük, majd leturmixoljuk.

A vajon habzós-fehérre hevítjük a lisztet, majd hozzátesszük a zöldségpürét, és a többi vízzel simára keverjük. Sózzuk, fűszerezzük, belekeverjük a tejfölt és lassú tűzön felforraljuk. Beletesszük a rügyeket és mindössze pár percig főzzük, mert gyorsan megpuhulnak. Tálaláskor levesgolyót, pirított zsemlekockát és pirított tökmagot adhatunk hozzá.

Házi gyökérkenyér

Mostanában rákaptam az itthoni kenyérsütésre. Kezdetben gyárilag készített rozsos-magos lisztkeverékből sütöttem kenyeret, amit eleinte kézzel, majd később robotgéppel dagasztottam, de mindig kézzel formáztam és sütőben sütöttem meg. Én nagyon kedveltem ezt is, de utóbb rátaláltam a gyökérkenyérre, és az utóbbi fél évben kizárólag ezt sütöm. Néhányszor vásároltunk ugyanis bolti gyökérkenyeret, ami a férjemnek nagyon ízlett, viszont nem kapható mindenhol, csak nagy bevásárláskor tudtuk beszerezni. Ez adta az ötletet, hogy itthoni változatát is kipróbáljam. Utánanéztem néhány receptnek, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, sőt, teljesen kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Persze nem pont olyan, mint a pékségi, de nekünk nagyon ízlik és lényegesen olcsóbb is. S ami a legfőbb érv az otthoni sütése mellett, hogy minimális munkaráfordítást igényel. A munkaigény mindent összeadva nem több 15 percnél, igaz, az egész eljárás elég hosszadalmas, de a lényeg, hogy a tészta dolgozik, nem pedig mi!

Hozzávalók kb 75 dkg-os kenyérhez

50 dkg liszt (finomliszt vagy fehér kenyérliszt)
4 dl víz
2 csapott kávéskanál só
2 dkg élesztő
3 evőkanál olíva olaj

Elkészítés

Egy mélyebb dagasztótálban a lisztet elkeverjük a sóval, a vízbe belekeverjük az élesztőt, majd beleöntjük a lisztbe, rámérjük az olajat és fakanállal összedolgozzuk a tésztát. Nem kell kidolgozni, csak nagyjából legyen csomómentes. (Eddig az egész feladat a méricskéléssel együtt nem volt több öt percnél)

Ezután félretesszük és kb 6 órán át hagyjuk kelni. (Ez nálam elég tág határokat jelentett eddig, volt amikor több mint 8 órán át érlelődött a tészta.) A lényeg, hogy jó sok buborék legyen benne, mire ismét hozzányúlunk.

Ekkor alaposan lisztezett deszkára borítjuk, az edényből kikapargatjuk, mert olyan az egész, mint egy kelt nokedli tészta. A tetejét is belisztezzük, és kézzel ujjnyi vastagra ellapogatjuk. Két hosszanti szélét középre hajtva három rétegűre hajtogatjuk. Konyharuhával lefedve 20-30 percig pihentetjük, majd megismételjük a műveletet.

A harmadik hajtogatás után félbehajtjuk, hogy ne legyen nagyon hosszú és az egészet megcsavarva sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Készíthetünk két kisebb kenyeret is, akkor nem hajtjuk össze, hanem félbevágjuk, és ugyanúgy megcsavarva tesszük tepsibe egymástól távol.

Még egy félórán át kelesztjük, majd megspricceljük vízzel, és 225 fokos  párásított sütőbe toljuk. Pár perc múlva 200 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és összesen 55-60 percig sütjük. Rácson hűtjük ki. Langyosan is isteni, de hidegen tökéletesen szeletelhető kenyeret kapunk.

TIPP:

Lehet kísérletezni különböző lisztek és olajok keverésével. Eddigi próbálkozásaim során 20-30%-ban kevertem a finomlisztet teljes kiőrlésű búzaliszttel, vagy rozsos-magos kenyérliszttel. Ez utóbbi gyárilag tartalmaz szárított élesztőt, ekkor kevesebb friss élesztővel készítettem a tésztát.

Más alkalommal 2 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál tökmagolajat használtam a kenyérhez. 

A hajtogatás során meg lehet hinteni különböző magokkal, de van aszalt paradicsomos vagy olajbogyós verzió is. El tudom képzelni akár dinsztelt hagymás változatban is. 

Egyszóval egy végtelenül egyszerű, végtelenül variálható kenyérféléről van szó. Eddig minden kísérletem eredménye finom lett!

Zöldfűszeres-sajtos csiga

A múltkori családi születésnapi ünnepségre a sok torta mellé kellett valami sós is. Mivel a család többi női tagja az édességekért felelt, rám maradt, hogy sós rágnivalóról gondoskodjak. Őszintén szólva ilyenkor mindig bajban vagyok, mert a különböző sós rudakat helyett sokkal jobban szeretem a kelt pogácsákat, sörkifliket, pereceket. Viszont ezek tényleg csak frissen jók, most viszont szállítani is kellett a sütiket, tehát más megoldást kerestem.

Az általam ismert sós rudak közül épp egyik sem volt fogamra való, úgyhogy kicsit böngésztem az interneten és kétféle harapnivaló is megtetszett, meg is sütöttem őket. Mindkettő finom volt, de az egyik különösen beletalált a családi ízlésvilágba, úgyhogy biztosan sokszor készül még! A hétfőt már csak ez az egyetlen példány érte meg...

A töltelék szabadon variálható. Az eredeti receptben vaj és reszelt sajt keveréke állt, én azonban már sokallottam bele a vajat (a tésztában is van negyed kiló), így ahelyett zöldfűszeres krémsajttal kentem meg a rétegeket és többféle sajtot is reszeltem, köztük füstölt sajtot is. Nagyon harmonikus, finom íze kerekedett! De el tudok képzelni benne akár apróra vágott sonkát, gombát, halat, zöldséget, pestót, bármilyen sós kencét, ízlésünknek és a hűtő tartalmának megfelelően. Állítólag dobozban akár két hétig is eláll...

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
2 kk só
fél csomag sütőpor

A töltelékhez:
25 dkg zöldfűszeres krémsajt
25 dkg reszelt sajt (egy része füstölt)

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és sütőporral, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt és sima cipóvá gyúrjuk. 
2. Nálam ezután szobahőmérsékleten pihent úgy 3/4 órát, ezalatt kicsit megpuhult, nagyon könnyen lehetett nyújtani. Az eredeti recept szerint viszont nem kell pihentetni.
3. Tehát, 4 részre osztjuk a tésztát. Fogjuk az elsőt és kinyújtjuk minél vékonyabb téglalap alakúra, megkenjük a krémsajt negyedével, megszórjuk a sajt negyedével. Fogjuk a következő lapot, szintén vékonyra nyújtjuk, rátesszük az első lapra, kenjük, szórjuk.
4. Így járunk el a maradék két adag tésztával is. Mielőtt az utolsó lapot is megkennénk, az egész "szendvicsen" még egyszer átmegyünk a nyújtófával, még vékonyabbra nyújtjuk, majd megkenjük és megszórjuk a tetejét is.
5. A szélesebb oldalánál fogva szorosan feltekerjük, majd sütőpapírba vagy folpack-ba csomagolva éjszakára hűtőbe tesszük.
6. Másnap kb. centi vastag szeleteket vágunk, sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket és 170 fokra melegített sütőben addig sütjük, amíg a sajt szépen meg nem pirul a tetején (25-30 perc).
7. Rácson kihűtjük, majd kínáljuk, illetve csomagoljuk.

Megjegyzés: Így elég nagyméretű, tenyérnyi csigákat kaptam. Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy csak két lapot teszek egymásra, így kicsi, falatnyi csigák sülnek majd.

Málnás túrótorta

Az egyik elmúlt hétvégén nagycsaládi összejövetel volt,  a szüleimnél gyűltünk össze, ahol az idei év eddigi szülinaposait köszöntöttük. A hat (!) ünnepelt mindegyike, akik életkora 2-től 89 évig terjedt, külön tortát vagy kedvenc süteményt kapott, amiket természetesen a család nőtagjai készítettek el. A szüleimnek a szokásos házi krémessel kedveskedtem, amelynek receptjét itt találjátok, egy régebbi bejegyzésben. A középső gyermekem pedig némi ötletelés után egy málnás, túrós krémmel töltött csokis piskótájú tortát kért. Az ötletből valóság lett, egy üde, könnyű, mutatós és persze finom torta. A piskótát előző este sütöttem meg, a krémet és a díszítést reggel frissen készítettem el. A torta még a szállítást is kibírta, és az ízlelési próbát is kiállta, nem sok maradt belőle csomagolásra! Íme a recept és az elkészítés leírása.

A torta alapja egy közönséges piskóta, amit meglehetősen sok kakaóval tettem színben és ízben is jó csokissá.

Tészta:
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
4 evőkanál kakaó
a forma kikenéséhez kevés margarin és liszt

A tojásokat én nem szoktam szétválasztani, hanem a cukorral együtt addig verem robotgéppel, amíg olyan kemény nem lesz, hogy a a tetejére rajzolt mintázat megmarad. Ekkor kézi habverővel óvatosan beleforgatom a kakaót, majd a lisztet, és kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába simítom és 170 fokos sütőben tűpróbáig sütöm, ami kb fél órát jelent. Ezután a formából rácsra borítva kihűtöttem, majd három lapba vágtam.

Krém:
25 dkg túró
2 dl tejszín (35%-os)
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom leve és reszelt héja
1 tasak Zselatin fix
kb 10 dkg málna

A tetejére:
  kb 20 dkg málna
1 tasak piros tortazselé
2-3 evőkanál cukor
2,5 dl víz
fél citrom leve

A túrót villával finomra törtem, majd a cukrokkal és a citromlével krémesre kevertem. Hozzáadtam a reszelt citromhéjat is.  (Késes aprítóban is ki lehet keverni.) Közben a tejszínt robotgéppel verni kezdtem, majd az előírás szerint hozzáadtam a Zselatin fixet, és kemény habbá vertem. Az elkészült habot hozzákevertem a túróhoz, végül a málna harmadát is beleforgattam. A málnát nem olvasztottam ki előre, így nem eresztett levet, és nem színezte meg a krémet.

A lapokat megkentem a krémmel, és a tetejét is bekentem vékonyan, majd teleraktam a málnával, jó sűrűn. Végül a piros tortazselét is  elkészítettem az előírás szerint, a cukor mellett citromlével ízesítettem, és langyosra hűtve csorgattam a torta tetejére. Mivel a málna még jórészt fagyos volt, így azonnal meg is dermedt. A torta oldalán hagytam lecsorogni egy kicsit díszítésképpen. Néhány órát a hűtőben értek össze az ízek.

Tipp: Az élvezetek fokozására a piskóta lapokat megkenhetjük a málnához illő savanykás lekvárral, majd arra mehet a túrókrém.

Málna helyett eperrel, esetleg meggyel is elkészíthetjük a tortát.

Jó étvágyat hozzá!

Müzlis-mézes keksz

Kedvenc kekszem receptjét osztom most meg. Miért ez a kedvenc? Mert csak egy edény kell hozzá... Mert minden mehet bele, ami jó: magok, aszalványok, csokik, és ki lehet kísérletezni a kedvenc kombinációkat... Mert ha nincs otthon 20 deka vaj, akkor elég 10 is, csak legyen mellé két tojás... Mert ha laktózmentesre szeretném csinálni, akkor vaj helyett kókuszzsírral is isteni... Mert ha nincs otthon éppen semmilyen aszalvány meg olajos mag, csak zabpehellyel is szuper... Mert finom mézes, fahéjas... Mert hetekig eláll(na)... Mert laktató és egészséges... Mert hamar megvan, nem kell nyújtani... Mert mindig megsütöm, ha túrázni megyünk...

No nem ragozom tovább. Azért elárulom a kedvenc ízkombinációkat! A müzlibe a mindenféle natúr gabonapelyheken kívül kerüljön
- aszalt szilva, dió, kókuszreszelék és fehércsoki
- aszalt sárgabarack, pörkölt földimogyoró és tejcsoki
- aszalt áfonya, mandula és étcsoki
- aszalt meggy, kesudió és étcsoki

Hozzávalók:
25 dkg müzli*
20 dkg liszt (akár teljes kiőrlésű is lehet)
10 dkg (barna)cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 kk só
1 teáskanál szódabikarbóna
2 kk fahéj / mézeskalács fűszerkeverék
20 dkg vaj / 10 dkg vaj + 2 tojás / 15 dkg vaj + 1 tojás
4 evőkanál méz
kevés víz/tej

* Müzlibe tartoznak a natúr gabonapelyhek, kókuszreszelék, olajos magok, aszalványok, csokoládé. Ahogy írtam fent is, csak zabpehellyel is nagyon finom, de ha még jobbat akartok, akkor tegyetek bele valami diófélét, legalább egy marék mogyorót. Összesen 25 dkg legyen.

Elkészítés: 

1. A müzlit, lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát egy nagy tálban elkeverem, összegyúrom a vajjal.
2. Hozzáadom a tojást és mézet, gombóccá gyúrom. Ha nem áll össze, kevés vizet vagy tejet adok hozzá.
3. Sütőpapíros tepsire diónyi gombócokat teszek, ellapogatom őket.
4. 175 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük, majd rácson kihűtjük. Fémdobozva zárva két hétig is eláll.