Virágok hónapról hónapra: január

Ha január, akkor az első virág, ami eszünkbe juthat, az a jégvirág. No, nem a nyáron virágzó szürkészöld levelű, hófehéren virágzó egynyári Euphorbiára, vagyis kutyatej-félére gondolok, hanem a hó és fagy virágára. Ez a január végre hozott fagyot is, havat is, stílszerűen tehát tényleg ezzel kell kezdeni a virágok sorát…

A természet műalkotása

Ő  is jégvirág, csak éppen a. legnagyobb nyári forróság idején áraszt hűvösséget virágainak fehérségével...

Na, de félre a tréfát, bármilyen hihetetlenül hangzik, vannak olyan kerti növények, amelyek akár januárban is nyílhatnak. Nem a trópusokon, hanem itthon, a mi kertjeinkben! Persze nincsenek sokan, ezért most van idő kicsit részletesebben bemutatni őket.

Némelyik növény késő őszbe nyúló virágzásából megmaradt utolsó virágai átvészelhetik az enyhe decembert, mint például a krizantém esetében.

Még mindig szép ez az újévet megérő krizantém a férjem szüleinek kertjében

 Januárban már nem ritka, hogy kibontja virágait a hóvirág (Galanthus nivalis). Megindító, ahogy ez a törékeny kicsiny virág dacol a hideggel, és enyhe időben finom illatot is áraszt, csalogatja a rovarokat, amelyek még talán dermedt állapotban várják a tél elmúltát. Éppen a mai reggel találkoztam először a környékünkön kinyílt hóvirággal. Valahogy úgy vagyok ezzel a kedves kis hagymás növénnyel, hogy nyílása számomra már az új kerti évad beköszöntét harangozza be. Tudom, hogy messze még a tavasz, de ha a hóvirág nyílik, akkor megkezdődött az új kerti idény! 

Csoportosan ültetve érvényesül legszebben a mindenki szívének kedves hóvirág

 Az apró hagymás virágról tudni kell, hogy vadon termő állományai mindenhol védettek, még virágát sem szabad leszedni! Kertünkbe termesztett állományból való hagymákat ültethetünk ősszel, és ha jól érzi magát, akár magról is képes szaporodni. Érdemes csoportosan ültetni, mert szépsége akkor érvényesül igazán, és érdemes beilleszteni a téli kerti kompozíciókba, más, télen is látványos növények, örökzöldek, színes vesszejű cserjék mellé. 

Tavaszváró összeállítás: sárga téltemető és hófehér hóvirág; ez a kompozíció inkább már februárra jellemző

 Egy másik téli virágzó az itthon még nem túl ismert évelő növény, a hunyor (Helleborus). Virágzása akár decemberben kezdődhet, és eltart kora tavaszig. Tiszta fehértől a zöldes-fehéres és rózsaszín árnyalatokon át a feketés bordóig terjed virágainak színskálája, de vannak foltos-pöttyös szirmú változatai is. Ha humuszos talajba, félárnyékos helyre ültetjük, hosszú életű növényként évről évre szebb, bokrosabb lesz. 

Télen szokatlan látvány a nagy virágokat bontó hunyor, virágformája árulkodik arról, hogy a boglárkafélék családjába tartozik

A hunyorok virágainak szín- és formagazdagsága lenyűgöző. És mindez télen, a kertben!

Kedves kolléganőm kertjében is kinyíltak már a hunyor első virágai

 Vannak olyan növények is, amelyek kora tavasszal nyílnak általában, de a kora tavasziasan enyhe időben hamarabb elkezdődik a virágzásuk. Ilyen például a bőrlevél (Bergenia). Ez a sokat tűrő évelő kiváló talajtakaró, és napostól az árnyékosabb helyekig szinte mindenhol megél, bírja a nedvesebb és a szárazabb körülményeket egyaránt. Szinte elpusztíthatatlan, és ha békén hagyjuk, rizómáival lassan terjed. Szép rózsaszín virágait általában kora tavasszal bontja, de nem ritka, hogy ősszel is nyíljon, sőt, akár télen is láthatunk rajta virágot. Ősszel nagy, lapát alakú, bőrszerű, vaskos leveleinek egy része pirosas árnyalatot ölt.  

Ősszel ültetett Bergeniám virágai jól harmonizáltak a mögötte lévő hortenziák vörösre színeződő leveleivel; ezek a virágok megérték a karácsonyt

A fagy földre fektette a bőrlevél leveleit, de bimbói és már kinyílt virágai szembeszállnak a hideggel a férjem szüleinek kertjében

 A cserjék között akad olyan növény is, amelynek virágzása normál esetben is késő ősszel kezdődik, a kinyílt virágok a hóval, faggyal dacolva megmaradnak, és amikor újra enyhül az idő, újabb virágokat nyit. Ilyen szépség a kikeleti bangita (Viburnum x  bodnantense). Halvány rózsaszín virágai kisebb csoportokban nyílnak a közepes termetű, kb két méteresre növő bokor ágain. A növény szép formájával és látványos erezetű leveleivel is díszít. Sőt, még őszi levélszíneződése is említésre méltó.

A tavaszt idézik a kikeleti bangita élénk rózsaszín bimbói és halványabb virágai, pedig a kép január derekán készült a kertünkben

 A télen virágzók között mindenképpen szólni kell az alpesi, vagy más néven húsvörös hangáról (Erica carnea). Ennek az örökzöld törpe cserjének aprócska, tűszerű levelei vannak. Ágait sűrűn borítják a tél végén, kora tavasszal nyíló apró, csöves harangocskákat formáló virágai, melyek fehérek, rózsaszínek, vagy nevéhez méltón vörösesek. Különösebb igényei nincsenek, egy gondozott kertben, nyári öntözéssel biztosan jól érzi magát az ágyásokban, vagy a sziklakertben, de még edényben, virágládában is jól mutat.

Tűszerű levelei miatt olyan a hanga, mintha egy törpefenyő virágozna...

Közelről jól látszik, hogy a virágharangból messze kinyúlnak a porzók

Még a hó sem tesz kárt az alpesi hanga virágaiban

 Még egy cserjéről mindenképpen szólnom kell, ha januárról van szó. Igaz, hogy nem virágaival, hanem áttelelő, vörös bimbóival díszít télen a gömbölyded, örökzöld kis bokrot formáló japán dérbabér (Skimmia japonica). A vöröslő bimbókból fehéres-rózsaszínes virágokat nyit tavasszal. Némelyik fajtájának a nőivarú egyedei még piros bogyókkal is megörvendeztetnek, igaz, ezeknek a virágzása kevésbé látványos. Félárnyékos helyre akár a kertbe is ültethető, de dézsás növényként is díszítheti bejáratunk környékét.

Ezt a dérbabért ősszel kaptam, cserépben a bejárati ajtónk mellett díszlik; a ház melletti ágyásba szándékozom majd kiültetni, ha idén kialakításra kerül az elő- és oldalkert

 Talán e néhány példa is elég arra, hogy elhiggyük: egyetlen hónapnak sem kell eltelnie úgy, hogy ne díszíthessük virággal külső környezetünket, legyen szó kertről vagy akár a teraszról!

Téli szépségek 4. Örökzöldek sokfélesége

Sokat beszéltem a téli álmát alvó kert szépségeiről, de most már igaz, ami igaz, nekem is kezd elegem lenni a fakóságból, szürkeségből! Gyönyörű a kopár fák sziluettje, szépek a télen is színes kérgű cserjék, és az egyre fogyó és fakuló bogyók látványa is kedves, de a szél, fagy és hó lassan formátlanná teszi a füveket és az elnyílt virágszárak helyett valami élettelibbet, üdébbet szeretnénk már látni. A tavasz még messze van, most jöhet tehát az örökzöldek évada!

Ha örökzöldről beszélünk, legtöbbünknek a tuja és fenyőfélék jutnak eszünkbe. Azonban rajtuk kívül is van egy hihetetlenül gazdag csoport, az örökzöld, pontosabban télizöld cserjéké. 

Támfalak takarására kiválóak a lomblevelű örökzöldek, hajtásaik festőien omlanak le a fal tetejéről

 Csodálatos változatosságukat mutatja, hogy talajtakarótól a kúszónövényig, törpecserjétől a hatalmasra növő szoliterekig minden méret megtalálható közöttük. Ám nemcsak méretükben, hanem leveleik színében, formájában, mintázatában is nagy eltéréseket mutatnak, ezért ügyesen kombinálva őket látványos örökzöld ágyásokat hozhatunk létre. 

Lomb- és tűlevelű örökzöldek társításával izgalmas kompozíciót hozhatunk létre

 Érdemes olyan helyre ültetni őket, ahol egész évben szükség van az állandóságra, illetve kertünk télen is szem előtt lévő részeire. Leveleik változatossága mellett sokuknak szép virágai, illetve termései is vannak, ezzel tovább fokozhatjuk a hatást. A tavasztól őszig terjedő időszakban ezek az örökzöld cserjék szép kiegészítést vagy hátteret adnak a pazar virágdíszt adó egyéb cserjéknek, évelő és egynyári virágoknak.

Pompájukra, változatosságukra azonban most figyelünk fel igazán, lássunk hát néhány ismert és kevésbé ismert képviselőjüket!

A japán babérsom (Aucuba japonica) dúsan elágazó, gömbölyded formájú, két-három méteresre növő cserje. Nagy levelei lehetnek zöldek, de a sárgával pöttyözött ’Variegata’ fajta a legnépszerűbb.

A japán babérsom csodaszép bokorrá nő, tűlevelű örökzöldek mellett is nagyon jól mutat

 A sok helyen fellelhető Júlia-borbolya  (Berberis julianae) igénytelensége közismert. Szúrós, áthatolhatatlan sövényként vagy szoliterként egyaránt megállja helyét. Szép, sárga virágai, hamvaskék termései mellett tovább fokozza díszértékét, hogy levelei egy része ősszel pirosra színeződik.

Júlia-borbolya bogyói kandikálnak ki a fényes levelek közül

 A madárbirsek családja igazán változatos. Örökzöld fajtái közül a kúszó madárbirs, (Cotoneaster dammeri) nevéhez méltón talajtakaró, míg a fűzlevelű madárbirsek (Cotoneaster salicifolius) között talajtakarót és terjedelmes cserjét is találunk. Mindegyikükre jellemző, hogy szép, apró fehér virágaik és tűzpiros bogyóik vannak.

A kúszó madárbirs az egyik legszebb talajtakaró

 A kecskerágók (Euonymus) népes táborában szintén találunk lombhullató és örökzöld fajtákat. Mindenki ismeri a kúszó kecskerágók (E. radicans) színes leveleit, amelyek lehetnek fehérrel vagy sárgával szegettek. A japán kecskerágók  (E. japonicus) pedig elegáns sötétzöld bokraikkal hívják fel magukra a figyelmet. Ez utóbbiak szeretik a párás helyeket, sajnos ennek hiányában gyakran lepik el őket a pajzstetűk, elcsúfítva a növényeket.

Sárgatarka kúszó kecskerágó; télen kissé rózsaszínes árnyalatot ölt

 A mahónia (Mahonia) szinte már túlságosan is közismert, bár ezt éppen rendkívüli szívósságának köszönheti. Tavasszal üde sárga virágokkal, ősszel hamvaskék bogyókkal örvendeztet meg, télen pedig levelei egy része bordós-vöröses színbe öltözik. A virágkötészet is szívesen felhasználja szép formájú összetett leveleit. Vannak azonban más, kevésbé ismert, különleges fajtái is, például a keleti mahónia (Mahonia bealei) vagy az ázsiai mahónia (Mahonia x media). 

A mahónia levelei télen fényes vöröses színekben játszanak

 Méretben igen nagy változatosságokat mutat a babérmeggyek (Prunus laurocerasus) csoportja. A talajtakarótól a három-négyméteres terjedelmes bokorig sok fajtája van. Szép nagy leveleik mellett némelyik fajtának a virágzása is látványos.

A babérmeggy nagyon szép, elegáns növény, sövényként és szoliterként is felhasználható

 A japánszentfa (Nandina domestica) az újdonságok közé tartozik. Filigrán termete és ágrendszere, tavasszal és ősszel pirosló levelei, nyáron nyíló fehér virágai és fényes piros bogyói igazi „négy évszakos” növénnyé teszik. Védett fekvésben sikerrel próbálkozhatunk telepítésével.

Nagyon kecses, elegáns növény a japánszentfa, minden évszakra tartogat valami attrakciót

 A bangiták (Viburnum) szintén nagyon változatos növénycsoportot alkotnak számos lombhullató és örökzöld fajtájukkal. A prágai bangita (V. 'Pragense') kedves, kissé kusza ágrendszerű, de néhány év alatt igazán mutatós növénnyé válik. Két-három méteres magasságával szoliternek, sövénynek egyaránt alkalmas. Májusi virágzása is igen látványos. 

A prágai bangita kesze-kusza ágai kompakt bokrot eredményeznek; áttelelő virágbimbói szépen nyílnak májusban, termése viszont nincs

A nagy termetű ráncoslevelű bangita (V. rhytidophyllum)  különlegessége, hogy erős fagyban begöngyölődnek a levelei, majd ahogy enyhül az idő, úgy a levelek is visszanyerik eredeti formájukat. 

A ráncoslevelű bangita szép virágokkal ékeskedik májusban, őszre piros majd megfeketedő bogyókat is érlel

Talajtakarónak alkalmas a törpe bangita (V. davidii), mely a védett, félárnyékos helyeket kedveli. Ha szerencsénk van, megcsodálhatjuk élénk kék bogyóit is.

A törpe bangita szép félárnyéki talajtakaró, különösen díszesek erezett levelei és piros szárai

A borostyánt (Hedera) szintén mindenki ismeri, mint kúszónövényt. Árnyéki talajtakaróként is megállja a helyét, de a fák törzsére, kerítésre, falakra felkúszva is sokfelé látható. Érdekessége, hogy csak az idősebb növények virágoznak, amikor már nem tudnak tovább kúszni, és ezt a virágzó részét önálló növényként leoltva is árusítják. Ekkor már nem kúszik, hanem gömbölyded alakot formáló bokor lesz belőle.

Borostyán termésekkel; késő őszi virágzása nektárforrás a rovaroknak, termése madáreledel

 Bármelyiket válasszuk is, az örökzöldek, fenyőfélék színt visznek a fakó kertbe, kiemelkednek a többi szereplő közül, változatosságot jelentenek az egyhangú, lomb és virág nélküli növények között. Télen kapnak nagy hangsúlyt a nyáron gyakran csak hátteret jelentő tűlevelűek, lomblevelű örökzöldek. Társítsuk őket a korábbi írásokban már említett, más szempontból látványos növényekkel, a pompás téli összhatás érdekében!

Ez az ötlet nemcsak szép, de a kis csobogó a növények számára szükséges párát is biztosítja

 Telepítésüknél érdemes figyelembe venni, hogy a lomblevelű örökzöldek többsége a félárnyékos, párásabb helyet kedveli. Ez főleg télen nagyon fontos a kényesebb fajtáknál, mert a napsütötte helyen intenzívebben párologtató növények a fagyos talajból nem tudják felvenni a nedvességet, ezért leveleik károsodhatnak, sőt, a növény ki is száradhat.

Ha igényeiket kielégítjük, már semmi sem áll útjában a változatos, télen is szép kert megteremtésének!

Téli szépségek 3. Évelők, díszfüvek és a kert épített elemei

A fák és cserjék minden évszakban szembetűnőek, a téli időszakban is meghatározó elemei kertünknek.  A látvány azonban akkor lesz teljes, ha a kert minden szintjén nyújt valami érdekeset, a tekintetünk nemcsak a magasban akad meg, hanem a föld közelében is megragadja valami a figyelmünket. Most az olyan látnivalókra hívnám fel a figyelmet, amelyek mellett első pillantásra talán nem állnánk meg, de jobban odafigyelve feltárul szerény szépségük, változatosságuk. És persze színeik is…

Üdítően hatnak a  pasztell árnyalatok a téli kertben

Látnivalók minden szinten

Évelők:

Ősszel a virágzási szezon végén a legtöbb kertben levágják és eltávolítják az elvirágzott szárakat. Pedig sok évelő virág van, amelyek a nyári vagy őszi virágpompa után elszáradt virágzatukkal vagy terméstokjaikkal télen is pompás látványt nyújtanak. Persze a harsány színek ilyenkor már feledésbe merültek, de a különböző formák, virágszerkezetek most is szembe tűnőek. És ha figyelmesen szemléljük őket, akkor a messziről egyhangú szürkés-barnás színek között meglepően sok árnyalatot fedezhetünk fel. 

Az évelők és díszfüvek együttese formákkal és színekkel gazdagítja a téli látványt

A macskahere (Phlomis) emeletes virágai jól mutatnak a fűfélék egyenes szárai előtt

  A cickafark és a pompás varjúháj lapos virágtányérjai, vagy a kúpvirág illetve kasvirág csöves virágainak domború púpja, a macskahere emeletes virágörvei és a ligeti zsálya hosszú virágfüzérei akár egymás mellett is jól mutatnak ellentétes formáikkal. Ezek az évelők hasonló igényeik miatt egy ágyásban is jól megférnek, nyáron is szép összhangban vannak. Legalább ezeket az évelőket mindenképpen érdemes télire is az ágyásban hagyni, száraikat ráérünk majd kora tavasszal eltávolítani. A veronika hosszú fürtjei és az aszterek bolyhos terméspamacsai szintén maradhatnak az ágyásban, kedves látványt nyújtanak.

A harangláb (Aquilegia) magtokjai

Az évelő őszirózsa (Aster) dúsan elágazó virágszárai, pelyhes termései hóköntösbe burkolózva

A bíbor kasvirág (Echinacea) virágmaradványai tüskés bunkócskáknak tűnnek

A pompás varjúháj elszáradt virágai nemcsak formájukkal, de vörösesbarna színükkel is kitűnnek

Sárgaviola terméstokjai és üde zöld levelei egy kis zúzmarával megspékelve

A kertünk végében hatalmasra nőtt édeskömény filigrán szárai és virágai

Emellett a télen sem csupasz talaj, a földre hulló levelek, magok, termések sok rovarnak jelentenek búvóhelyet, a madaraknak pedig élelemforrást hideg hónapokban.

Díszfüvek:

A nyár végén, ősszel virágzó díszfüvek télen is remek látványossággal szolgálnak, ha csak tavasszal vágjuk vissza őket, hogy télen még gyönyörködhessünk benne. Érdemes néhányat telepíteni közülük, mert laza levélzetük, légies virágfürtjeik szemet gyönyörködtetőek. A téli nedvességre érzékenyebb fajták szárait ősszel gyakran összekötik, miáltal különös, bizarr formát nyernek el a derékban karcsú, fölül szétágazó kévék. Hóban, zúzmarásan ezek is nagyon mutatósak. Több olyan strapabíró fűféle is van, ami különösebb védelem nélkül is remekül bírja a telet. Ezek természetes formáikkal, ívesen meghajló száraikkal, virágbugáikkal hívják fel magukra a figyelmet. A fűfélék mérete, habitusuk, virágzatuk formája nagyon változatos. Gondoljunk csak a pompás pampafűre, tollborzfűre, árvalányhajra, japánfűre, hogy csak a mindenki által ismertekre utaljak. S hogy még több érv legyen a díszfüvek ültetése mellett, vannak örökzöld fajták is, amelyek még télen is üde zöld, sárgás, vagy éppen csíkos leveleikkel színt hoznak az ágyásokba.

Főleg füvek, például pampafű teszik látványossá ezt a kertet

A  vízfelületen tükröződő díszfüvek festői képet nyújtanak

Kecses, bájos tollborzfű

A kert épített elemei:

Télen különösen szembeötlő a kert szerkezete. Az épített elemek is hangsúlyossá válnak ilyenkor. A nyáron lombbal, virággal borított lugasok, növényfuttatók, pergolák, támfalak, lépcsők, korlátok fontos elemei a látványnak, akár egy-egy kertrész meghatározó elemévé is válhatnak.

A terméskő támfal és a változatos formájú növények kiemelkedő látványosságai  a kertnek

Az egyszerű pad hangsúlyos látványelemmé válik a hóborította kertben

Az ívelt fakorlát itt főszerepet játszik

Akinek van kerti tava, az télen is gyönyörködhet benne, hiszen a vízfelszín tükröződésével fagymentes időben is fényt és új dimenziót, mélységet vihet a kertbe. A befagyott tó pedig páratlan látvánnyal gazdagíthatja a kertet.

Télen is izgalmas látványt nyújt a befagyott vízfelület és a dús növényzet ellentéte, a kompozíció kihagyhatatlan eleme a fahíd

Chateau de Vizille - a francia forradalom bölcsője

Bizony-bizony: a nagy francia forradalom nem Párizsban és környékén kezdődött, hanem a Francia Alpokban fekvő, mesebeli kisváros, Vizille várkastélyában. A forradalom kitörése előtt egy évvel itt fogalmazták meg a főbb követeléseket. 

A forradalom kitörésének egyik fontos mozgatórugója pedig - a legújabb kutatások szerint - egy izlandi,vulkán, a Laki 9 hónapon át tartó kitörése volt. A kitörések következtében a szokásostól jelentősen eltérő időjárás uralkodott szerte az északi félgömbön. Franciaországot forró, aszályos nyár sújtotta, jelentős terméskiesést okozva. Az elszegényedés és éhínség egyre nagyobb méreteket öltött. Egyes történészek szerint ez a természeti csapás jelentősen hozzájárult a felkelés kirobbanásához.

A kis kitekintés után térjünk vissza a kastélyhoz. Két régi tornya a 14. században épült, a főépületet pedig a 16. században álmodták hozzá. Volt katolikus és protestáns központ is, majd a 18. század végén egy helyi üzletember vásárolta meg, és textilüzemmé alakította. Ő engedélyezte 1788 júliusában a Dauphiné- rendi gyűlésnek, hogy a teniszpályán ülésezzenek, miután kitiltották őket Grenoble-ból. A kastély 1924 óta a francia állam tulajdona, jelenleg a forradalmat képzőművészeti alkotásokon keresztül, elsősorban 19. században készült festmények által bemutató kiállítás található. A belépés ingyenes.

A kastélyhoz tartozik még egy hatalmas park is, amelyet angolkertté alakítottak.

Egy doktori hallgatóknak szervezett téli iskola programjának keretében látogattunk el ide szombat délelőtt. Az igazi téli látvány mindenkit rabul ejtett. Nem is csoda: a kastély hatalmas parkjában a mi lábnyomaink voltak az elsők a friss hóban... Előbújt belőlünk a kisgyerek: hóembert építettünk, hógolyóztunk és nagyokat szippantottunk a friss hegyi levegőből. 

Ha a közelben jártok, semmiképp sem érdemes kihagyni, mert minden évszakra tartogat csodát.