Téli szépségek 4. Örökzöldek sokfélesége

Sokat beszéltem a téli álmát alvó kert szépségeiről, de most már igaz, ami igaz, nekem is kezd elegem lenni a fakóságból, szürkeségből! Gyönyörű a kopár fák sziluettje, szépek a télen is színes kérgű cserjék, és az egyre fogyó és fakuló bogyók látványa is kedves, de a szél, fagy és hó lassan formátlanná teszi a füveket és az elnyílt virágszárak helyett valami élettelibbet, üdébbet szeretnénk már látni. A tavasz még messze van, most jöhet tehát az örökzöldek évada!

Ha örökzöldről beszélünk, legtöbbünknek a tuja és fenyőfélék jutnak eszünkbe. Azonban rajtuk kívül is van egy hihetetlenül gazdag csoport, az örökzöld, pontosabban télizöld cserjéké. 

Támfalak takarására kiválóak a lomblevelű örökzöldek, hajtásaik festőien omlanak le a fal tetejéről

 Csodálatos változatosságukat mutatja, hogy talajtakarótól a kúszónövényig, törpecserjétől a hatalmasra növő szoliterekig minden méret megtalálható közöttük. Ám nemcsak méretükben, hanem leveleik színében, formájában, mintázatában is nagy eltéréseket mutatnak, ezért ügyesen kombinálva őket látványos örökzöld ágyásokat hozhatunk létre. 

Lomb- és tűlevelű örökzöldek társításával izgalmas kompozíciót hozhatunk létre

 Érdemes olyan helyre ültetni őket, ahol egész évben szükség van az állandóságra, illetve kertünk télen is szem előtt lévő részeire. Leveleik változatossága mellett sokuknak szép virágai, illetve termései is vannak, ezzel tovább fokozhatjuk a hatást. A tavasztól őszig terjedő időszakban ezek az örökzöld cserjék szép kiegészítést vagy hátteret adnak a pazar virágdíszt adó egyéb cserjéknek, évelő és egynyári virágoknak.

Pompájukra, változatosságukra azonban most figyelünk fel igazán, lássunk hát néhány ismert és kevésbé ismert képviselőjüket!

A japán babérsom (Aucuba japonica) dúsan elágazó, gömbölyded formájú, két-három méteresre növő cserje. Nagy levelei lehetnek zöldek, de a sárgával pöttyözött ’Variegata’ fajta a legnépszerűbb.

A japán babérsom csodaszép bokorrá nő, tűlevelű örökzöldek mellett is nagyon jól mutat

 A sok helyen fellelhető Júlia-borbolya  (Berberis julianae) igénytelensége közismert. Szúrós, áthatolhatatlan sövényként vagy szoliterként egyaránt megállja helyét. Szép, sárga virágai, hamvaskék termései mellett tovább fokozza díszértékét, hogy levelei egy része ősszel pirosra színeződik.

Júlia-borbolya bogyói kandikálnak ki a fényes levelek közül

 A madárbirsek családja igazán változatos. Örökzöld fajtái közül a kúszó madárbirs, (Cotoneaster dammeri) nevéhez méltón talajtakaró, míg a fűzlevelű madárbirsek (Cotoneaster salicifolius) között talajtakarót és terjedelmes cserjét is találunk. Mindegyikükre jellemző, hogy szép, apró fehér virágaik és tűzpiros bogyóik vannak.

A kúszó madárbirs az egyik legszebb talajtakaró

 A kecskerágók (Euonymus) népes táborában szintén találunk lombhullató és örökzöld fajtákat. Mindenki ismeri a kúszó kecskerágók (E. radicans) színes leveleit, amelyek lehetnek fehérrel vagy sárgával szegettek. A japán kecskerágók  (E. japonicus) pedig elegáns sötétzöld bokraikkal hívják fel magukra a figyelmet. Ez utóbbiak szeretik a párás helyeket, sajnos ennek hiányában gyakran lepik el őket a pajzstetűk, elcsúfítva a növényeket.

Sárgatarka kúszó kecskerágó; télen kissé rózsaszínes árnyalatot ölt

 A mahónia (Mahonia) szinte már túlságosan is közismert, bár ezt éppen rendkívüli szívósságának köszönheti. Tavasszal üde sárga virágokkal, ősszel hamvaskék bogyókkal örvendeztet meg, télen pedig levelei egy része bordós-vöröses színbe öltözik. A virágkötészet is szívesen felhasználja szép formájú összetett leveleit. Vannak azonban más, kevésbé ismert, különleges fajtái is, például a keleti mahónia (Mahonia bealei) vagy az ázsiai mahónia (Mahonia x media). 

A mahónia levelei télen fényes vöröses színekben játszanak

 Méretben igen nagy változatosságokat mutat a babérmeggyek (Prunus laurocerasus) csoportja. A talajtakarótól a három-négyméteres terjedelmes bokorig sok fajtája van. Szép nagy leveleik mellett némelyik fajtának a virágzása is látványos.

A babérmeggy nagyon szép, elegáns növény, sövényként és szoliterként is felhasználható

 A japánszentfa (Nandina domestica) az újdonságok közé tartozik. Filigrán termete és ágrendszere, tavasszal és ősszel pirosló levelei, nyáron nyíló fehér virágai és fényes piros bogyói igazi „négy évszakos” növénnyé teszik. Védett fekvésben sikerrel próbálkozhatunk telepítésével.

Nagyon kecses, elegáns növény a japánszentfa, minden évszakra tartogat valami attrakciót

 A bangiták (Viburnum) szintén nagyon változatos növénycsoportot alkotnak számos lombhullató és örökzöld fajtájukkal. A prágai bangita (V. 'Pragense') kedves, kissé kusza ágrendszerű, de néhány év alatt igazán mutatós növénnyé válik. Két-három méteres magasságával szoliternek, sövénynek egyaránt alkalmas. Májusi virágzása is igen látványos. 

A prágai bangita kesze-kusza ágai kompakt bokrot eredményeznek; áttelelő virágbimbói szépen nyílnak májusban, termése viszont nincs

A nagy termetű ráncoslevelű bangita (V. rhytidophyllum)  különlegessége, hogy erős fagyban begöngyölődnek a levelei, majd ahogy enyhül az idő, úgy a levelek is visszanyerik eredeti formájukat. 

A ráncoslevelű bangita szép virágokkal ékeskedik májusban, őszre piros majd megfeketedő bogyókat is érlel

Talajtakarónak alkalmas a törpe bangita (V. davidii), mely a védett, félárnyékos helyeket kedveli. Ha szerencsénk van, megcsodálhatjuk élénk kék bogyóit is.

A törpe bangita szép félárnyéki talajtakaró, különösen díszesek erezett levelei és piros szárai

A borostyánt (Hedera) szintén mindenki ismeri, mint kúszónövényt. Árnyéki talajtakaróként is megállja a helyét, de a fák törzsére, kerítésre, falakra felkúszva is sokfelé látható. Érdekessége, hogy csak az idősebb növények virágoznak, amikor már nem tudnak tovább kúszni, és ezt a virágzó részét önálló növényként leoltva is árusítják. Ekkor már nem kúszik, hanem gömbölyded alakot formáló bokor lesz belőle.

Borostyán termésekkel; késő őszi virágzása nektárforrás a rovaroknak, termése madáreledel

 Bármelyiket válasszuk is, az örökzöldek, fenyőfélék színt visznek a fakó kertbe, kiemelkednek a többi szereplő közül, változatosságot jelentenek az egyhangú, lomb és virág nélküli növények között. Télen kapnak nagy hangsúlyt a nyáron gyakran csak hátteret jelentő tűlevelűek, lomblevelű örökzöldek. Társítsuk őket a korábbi írásokban már említett, más szempontból látványos növényekkel, a pompás téli összhatás érdekében!

Ez az ötlet nemcsak szép, de a kis csobogó a növények számára szükséges párát is biztosítja

 Telepítésüknél érdemes figyelembe venni, hogy a lomblevelű örökzöldek többsége a félárnyékos, párásabb helyet kedveli. Ez főleg télen nagyon fontos a kényesebb fajtáknál, mert a napsütötte helyen intenzívebben párologtató növények a fagyos talajból nem tudják felvenni a nedvességet, ezért leveleik károsodhatnak, sőt, a növény ki is száradhat.

Ha igényeiket kielégítjük, már semmi sem áll útjában a változatos, télen is szép kert megteremtésének!