Az idei adventi koszorú

Régen jelentkeztem, sok bejegyzés elmaradt, szépen sorban hozom majd a közelmúltbeli alkotásokat. Most viszont úgy gondoltam, legyünk aktuálisak. :)

Már a második gyertyát is meggyújtottuk, de még meg sem mutattam az idei adventi koszorúnkat. Ami, a tavalyihoz és az azelőttihez hasonlóan megint nem koszorú, de mit tegyek, imádom! Az ötletet még valamikor tavaly a Pinteresten láttam, már csak tálat kellett szerezni hozzá. Még idejében, októberben elkezdtem nézelődni a vaterán és a galeria savarián, hátha rábukkanok egy szép formás darabra. A célnak olyan is megfelelt volna, ami kissé ütött-kopott, az sem lett volna baj, ha a teteje nincs meg. Nem nagyon láttam kedvemre valót, ami egy kicsit is tetszett, olyan drága volt, hogy annyi pénzt már sajnáltam volna egy hibás darabra kiadni. Már-már kezdtem lemondani a levesestál-dekorációról, de végül aztán kedvezett a szerencse. Nagyon kedvező áron két(!) egyforma, újszerű állapotban lévő, gyönyörű Bavaria tálat tudtam vásárolni. 

 Idejében el is készült a dísz, idén is virágkötész unokatestvérem útmutatása mellett. Biztosan elfogult vagyok, de nekem nagyon tetszik. Szeretem, hogy természetes, de azért egy kicsit csillog is, és szépen érvényesül a porcelán finom dombormintája.

 

Az elkészítése egyszerű. A tálat celofánnal béleltük ki, a túllógó széleket szépen levágtuk. A tál méretének megfelelő nagyságú nedves oázist vízbe áztattunk, majd a tálba helyezve, beleállítottuk a gyertyákat (a gyertyák dróttal történő tűzéséhez itt találtok egy kis segítséget), majd a maradék helyeken fenyőágacskákkal tűzdeltük tele. Végül néhány terméssel, üveggömbbel és az elmaradhatatlan gombácskákkal tettem fel az i-re a pontot. Hasonló technikával egyszerű gyertyás asztali dísz is készülhet.

Fűszeres túrós csiga

Péntek este gyakran készítek valami sós tésztafinomságot, különösen, ha hazajönnek a gyerekek. Lehet ez pizza, szalonnás-túrós lepény, kukoricás palacsinta, vagy éppen fűszeres-túrós csiga.

Valamikor a véletlen hozta az ötletet, hogy a kelt tésztát nem csak pizzás ízesítéssel lehet tölteni, hanem egy kis pikánsan fűszerezett túrós töltelékkel is csodás lesz. Nálunk nagyon bevált!

Szendvics helyett, kirándulásra, vendég várásra is kiváló, és mi tagadás, jól csúszik rá egy kis sör is egy baráti beszélgetés mellett.

Külön érdeme, hogy fűszerezése tág teret ad a fantáziának, és a hűtőben lévő maradék felvágottakat is elnyeli.

Hozzávalók és elkészítés 
A megadott mennyiség 5-6 személyre szól

Tészta:
60 dkg liszt
3 dkg élesztő
1 dl tej
2 tojás
0,5 dl olaj
1,5-2 dl langyos víz
2 csapott kávéskanál só

A lisztet összekeverjük a sóval, közepébe öntjük a langyos  tejben pici cukorral felfuttatott élesztőt, tojásokat, az olajat és a vizet, majd közepesen lágy tésztává gyúrjuk. Langyos helyen duplájára kelesztjük.
Amíg a tészta kél, elkészítjük a tölteléket.

Töltelék:
50 dkg (újabban csak 45 dkg) túró
2-3 evőkanál tejföl
1 marék olajbogyó
1 kis fej hagyma, vagy lilahagyma
kevés maradék felvágott (sonka, kolbász, bacon)
só/ételízesítő
fűszerek tetszés szerint:  ez esetben őrölt fehérbors, szerecsendió és köménymag,  kakukkfű, petrezselyem
A tetejére 15 dkg reszelt sajt

A túrót áttörjük, sózzuk,  fűszerezzük, és a tejföllel összekeverjük. Fontos, hogy kenhető sűrűségű legyen, de ne legyen túl híg, mert akkor kifolyik a tésztából. A hagymát, olajbogyót, és a felvágottat apróra vágva keverjük bele.

A megkelt tésztát lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, feltekerjük, majd ujjnyi vastagon felszeleteljük.

A csigákat sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, és még egy fél órát kelesztjük. Sütés előtt megszórjuk reszelt sajttal, majd a forró (200 fokos) sütőbe tesszük, és 20-25 perc alatt szép pirosra sütjük.

Adventi dekoráció mézeskalácsból

Huh! Kicsit el voltam havazva az elmúlt hónapokban. Egy nagyobb projekten dolgoztam, de végre kész vagyok vele, letettem a lantot, és rögtön rám tört a vágy, hogy valami mást, kreatívat, valami manuálisat alkossak végre. A minap a neten böngészve megláttam egy képet, ami elindította a fantáziámat, és belém villant, hogy vagy három éve nem sütöttem mézeskalácsot! Elkapott az alkotási láz, és idén végre időben elkészültem az adventi-karácsonyi asztali díszekkel. Nem állítom, hogy befejeztem, de ha nem jut többre időm, akkor is elég lesz, sőt, még ajándékba is jut a mécsestartókból. 

Lássuk, mire jutottam!

 Hagyományos adventi koszorú helyett egy kis tájképet készítettem hófödte házikókkal, templommal, fenyőfákkal, amelyen gyertyák helyett négy teamécses kapott helyet. Amikor kitaláltam a kompozíciót, kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fognak függőlegesen megállni az elemek, de semmi probléma nem volt, a házak és a fák is állnak, mint a cövek. Persze egy-két apró trükkre szükség volt, de mindjárt mindent elmesélek.

A mécsestartókkal egyszerűbb dolgom volt, a mézeskalács alapra mézeskalács figurákból, dekoratív fűszerekből, narancshéj csillagokból készítettem a díszítést, ráhelyeztem a teamécsest vagy gyertyát, és kész is.

Az egész munka  három délutánt vett igénybe, de az egyes munkafázisokat több részletben is lehet végezni, ahogy időnk engedi.

Na, de menjünk sorjában!

Hozzávalók a mézeskalácshoz: (én két adagot használtam fel az összes alkotáshoz, és még rengeteg figura is kijött belőle)

50 dkg szitált liszt
16 dkg porcukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
0,5 teáskanál mézeskalács fűszer
20 dkg szobahőmérsékletű, folyékony méz
2,5 dkg puha margarin
1 tojás+1 tojássárgája

Elkészítés:

A száraz anyagokat összekeverjük, közepébe fészket készítünk, beletesszük a margarint, a  mézet és a tojást. Az első TRÜKK: Nem szabad nekiesni összegyúrni az egészet, mert nem fog összeállni! A közepében először az ujjainkkal összekeverjük-habosítjuk a folyékony részeket, és apránként dolgozzuk hozzá a lisztet. Idő kell neki, amíg átnedvesedik, ezért, ha nagyon morzsálódna, akkor addig gyurmázzuk az anyagot, amíg összeáll, és aztán folytatjuk a liszt hozzáadását. Kb fél óra alatt lehet összedolgozni (közben nyugodtan nézzünk meg egy filmet). Ha túl lágy lenne még a tészta, akkor két-három deka lisztet dolgozzunk hozzá. Kemény, ruganyos tésztát kell kapnunk, amit a végén az edényben körbe forgatva (az edénnyel erélyes mozdulatokkal körözünk, benne a tészta körbejár) szép, fényes gombóccá formázunk.  Nylonzacskóba vagy folpackba csomagolva minimum négy órát szobahőmérsékleten pihentetjük a tésztát, de simán eláll több napig is.

Nyújtás előtt még egyszer átgyúrjuk, ha túl lágy lenne, akkor még egy kis lisztet dolgozunk bele.

Két részletben nyújtjuk lisztezett deszkán. Kisebb figurákhoz 2-3 mm-re, nagyobb alaphoz picit vastagabbra is lehet. A kiszaggatott formákat sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük, egymástól 1-2 centi távolságra, mert sütés közben kicsit megnőnek. A szaggatás után maradt tésztát újra összegyúrjuk, nyújtjuk.

Forró, 200 fokos sütőben 5-6 perc alatt megsül, vigyázzunk, hogy ne égjen meg! 

Kihűlés után kőkemény lesz, de idővel valamelyest megpuhul, ehetővé válik.

Máz:
1 tojásfehérje
10 dkg kétszer (!) szitált  porcukor
pár csepp citromlé (esetleges)

A masszát hidegen kikavarjuk (kb 10 perc), amíg hófehér, sűrűn folyó anyagot nem kapunk. 

TIPP: egy cseppet két ujjunk között elmorzsolva ellenőrizhetjük, hogy nem maradt-e nagyon szemcsés.  Ha igen, még tovább kavarjuk, vagy pár csepp citromlével segítjük a cukor oldódását. A massza kb felét egy kisméretű nylonzacskóba tesszük, és a zacskó egyik sarkába igazgatjuk,  amelyre egy egészen picurka lyukat vágunk. Ezen a lyukon át csorgatjuk a mázat a mézeskalácsra. A zacskó többi részét összecsavarva jól marokra tudjuk fogni az egészet, és a kezünk nyomásával szabályozva könnyen irányíthatjuk a kifolyó mázat.

TIPP: Fontos, hogy alaposan átszitált porcukorral dolgozzunk, mert a nagyobb szemcsék eltömhetik a zacskón a lyukat, és nem lesz szép a díszítés!

TRÜKK: A mázat ne nyomjuk közvetlenül a tésztára, hanem 1-2 mm-rel a tészta fölött tartva a lyukon kinyomott csíkot eresszük rá a tésztára! Sokkal szebben lehet így irányítani a vonalat.

Kellékek a havas tájképhez: 

- Mézeskalácsból: 1 db kerek alap (25 cm átmérőjű), 1 db templom, 2 db házikó,  3 db fenyőfa, 

  1db üstökös/hullócsillag,  4 db csillagforma a mécsesek alá

-  csillagánizs a díszítéshez

- 4 db teamécses

-  néhány darab fogvájó

- cukormáz 

- tortacsipke alátétnek

 A kisütött figurákat kidíszítettem a mázzal (írókázásnak nevezik a műveletet), az alapot ecsettel kentem le egyenletesen, és hagytam megszáradni őket. TIPP: Mindegyik figurából többet készítettem, hogy ki tudjam választani a legszebbeket. Másnap a maradék mázhoz még tettem annyi porcukrot, hogy egy sűrű masszát kapjak, mert ezt használtam ragasztónak. A habnyomó zacskóból vastagon rácsorgattam a figurák élére, majd elhelyeztem az alapon. Hátulról óvatosan megtámasztottam egy-egy fogvájóval őket, hogy el ne dőljenek.

Hasonlóképpen a cukorpéppel a csillagokat és a többi díszítő elemet is helyére ragasztottam, majd száradni hagytam. Időnként ellenőriztem, hogy jól állnak-e a figurák, de szerencsére nem kellett igazítani rajta. Néhány óra alatt megszáradt, ekkor már biztonsággal elmozdíthattam, ráhelyeztem a tortacsipkére, és elhelyeztem a teamécseseket. Kész lett a mű.

A mécsestartókat 11 cm átmérőjű alapból készítettem, melyeket szintén lekentem a mázzal. Ezután narancshéjból kivágott, szárított csillagokkal, csillagánizzsal, fahéjdarabokkal, szegfűszeggel, illetve mézeskalácsból készült rátét figurákkal díszítettem. A ragasztást szintén a sűrű cukormasszával végeztem. A gyertyákat ráragasztottam, de a mécseseket csak ráhelyeztem.

Készült még egy mécsestartó koszorú is, amelyet kuglófforma segítségével szaggattam ki, a közepén a 11cm-es formával készítettem a lyukat. A feldíszített koszorú közepébe üvegbe helyezett gyertyát tettem.

A maradék tésztából mindenféle karácsonyi figurákat készítettem, amelyeket cérnára fűzve karácsonyfa dísznek is fel lehet használni.

Jó szórakozás volt, és ami fontos, hogy az esetleges selejtet meg lehet enni! Gyerekek, férjek biztos szívesen vállalkoznak rá! A mézeskalács illata belengi a szobát, ezzel is segíti a karácsonyi hangulat megalapozását. 

Bár hosszadalmas a leírás, és bonyolultnak tűnhet a művelet, valójában egyáltalán nem nehéz, és ha belekezdenek, jönnek majd az ötletek, és biztos nem lesz elég egyetlen adagot készíteni. Örömteli készülődést!

 

Pestós-sajtos rugelach

Már jó ideje terveztem, hogy kipróbálom a zsidó eredetű csodasüteményt, a rugelach-ot. Számtalan blogon, receptújságban találkoztam már vele, de mindeddig váratott magára a konyhámban. Kicsi lányom első születésnapját több felvonásban ünnepeltük, és az egyik ilyen alkalomra végre megsütöttem. Most sós sütemény készült, de szerintem édesen is érdemes lesz kipróbálni. :)

A receptet sütis Móni oldaláról kölcsönöztem. Viszont a mi ízlésünknek kicsit kevesebb só is elég lett volna a tésztába, hiszen a töltelék is elég sós. A bucik egy részét pedig 12 helyett 16 cikkre vágtam, és bizony ezek a kisebb kiflik bizonyultak kelendőbbnek. A módosított receptet ide leírom, hogy ne felejtsem el, és használjátok Ti is bátran. :)

Hozzávalók:

A tésztához:
20 dkg natúr krémsajt (Philadelphia vagy a Lidl-ben kapható változat)
20 dkg vaj
25 dkg liszt
1 teáskanál só

A töltelékhez:
pesto szósz
reszelt sajt

A kenéshez:
1 tojás
fél dl tej
1 csipet só

Elkészítés:

1. A szobahőmérsékletű vajat és a krémsajtot robotgéppel összedolgozzuk, hozzáadjuk a sót és a lisztet. Mikor nagyjából összeállt, kézzel a tésztát gombóccá formáljuk, és egy fedeles edényben vagy tiszta zacskóban egy órára a hűtőszekrénybe tesszük.
2. A tésztát kétfelé osztjuk, az egyiket visszatesszük a hűtőbe, a másikat pedig alaposan lisztezett deszkán egy nagy körré nyújtjuk, minél vékonyabbra, amennyire csak tudjuk.
3. 16 cikkbe vágjuk, megkenjük a cikkeket egy-egy kiskanál pestóval, megszórjuk sajttal és feltekerjük őket.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a kifliket. (Állítólag jót tesz nekik, ha így is pihennek a hűtőben pár órát, de nálunk ez a lépés kimaradt.) A másik tésztabucival ugyanígy járunk el.
5. A sütőt 180 fokra bemelegítjük. A tekercseket lekenjük a felvert tojás, só és tej keverékével, majd forró sütőben kb. 30 perc alatt pirosra sütjük.

Megjegyzés: A fotón látható példányok egy részét elfelejtettük lekenni... Így is finomak voltak! ;)

Krizantémot minden kertbe!

Régen jelentkeztem, és tudom, hogy még a nyári évelő összeállításokkal is adós vagyok. De a nyár elmúlt, és azzal most már ráérek foglalkozni a téli időszakban, amikor tervezgetjük a következő évadot. Most a krizantémok ideje következik a kertben, amely ilyenkor még egy utolsó nekirugaszkodással csodás színekbe öltözik, mielőtt téli nyugovóra térne.

Az őszi lombok és termések pompájához harmonikusan illeszkednek a krizantémok többnyire meleg árnyalatú színei. Még a lilás árnyalatok sem lógnak ki az ősz színeinek sorából, hiszen számos cserje büszkélkedhet lila, kék vagy rózsaszín bogyókkal, ezekhez jól illenek a hidegebb árnyalatú virágok.

A krizantém jól mutat díszfüvek társaságában

A kerítés mellett jó helye van a krizantémnak; elhajló szárait akár a dróthoz is kötözhetjük

A krizantémokat ültethetjük önálló ágyásba, vegyes évelőágyba, cserjék közé, jól mutatnak járda vagy kerítés mellett, és edényben is díszíthetik a teraszt vagy a bejáratot.

Szín-, és formagazdagsága lenyűgöző, és termetét tekintve is nagy változatosságot mutat. Így hát minden célra találunk megfelelő fajtát.

Csodálatos színátmenet

Különleges szirom

Tűszirmú krizantém különlegesség

Szín és formakontraszt egy cserépben

Az egyszerű virágú változat kevésbé kényes

Csíkos szirmok, különleges színhatás

Az ártatlanság megtestesülése

Leírhatatlan színjáték

Igényei sem túlzottak: napos-félárnyékos termőhelyet, jó talajt és mérsékelt vízellátást kíván, és még a szárazságot is viszonylag jól tűri. Elvirágzás után nem kell levágni a szárait, elég lesz tavasszal, hiszen ezzel is védelmet nyújtunk a töveknek. Tavasszal egy kis trágya vagy komposzt jól esik neki, és ilyenkor lehet tőosztással szaporítani. Másik szaporítási módja a dugványozás, bár házikerti körülmények között inkább a tőosztás a szokásos eljárás.

Az év nagy részében cakkos, zöld levelével egészíti ki a többi virág tarkaságát, majd fajtától függően július és október között kezd nyílni. Egészen a kemény fagyokig tart a virágözön.

Még a faggyal is dacolnak a virágok

Finom hóharmattal hintve

Az elnyílt virágokat leszedhetjük, de erre az apróbb virágú fajtáknál nincs igazán szükség, mert az újabb és újabb bimbók kinyílva eltakarják a régebbi virágokat.

Ha minden bimbó kinyílik, nem is látszanak majd a levelek

Ez a krizantémom nem élte túl a tavalyi telet; nagyon sajnálom!

Először virágládában, aztán a kertben

Az idő hidegre fordultával a virágok színe sötétebb rózsaszínre vált

A sárga nagyon sok árnyalatában találunk krizantémot

A nagyvirágú fajtáknál, amelyek magasabb szárat növesztenek, leszedhetjük az oldalsó bimbókat, ekkor kevesebb, de nagyobb fejű virágot kapunk. A magas fajtáknál szükség lehet karózásra is, vagy alkalmazhatjuk azt a módszert, hogy június elején legfeljebb felére visszavágjuk a szárakat, így jobban elágazik, alacsonyabb marad és bokrosabb lesz a növényünk. A későbbi visszavágás már a virágzás rovására mehet. A levágott szárakat dugványozáshoz felhasználhatjuk.

A kerti krizantém általában probléma mentesen nevelhető évelő, de időnként meggyűlhet a bajunk a levéltetvekkel, amelyek jellegzetes, erős szaga ellenére is kedvelik a növényt.  Néha a csigák is károsíthatják, de ritka az, hogy az erőteljes növényekben jóvátehetetlen kárt tegyenek.

A kertünkbe sokféle krizantémot ültettem már, de szinte nem múlik el év, hogy ne csábuljak el egy-egy újabb szép tőre. Sajnos az idei tavaszi erős fagyok nagy kárt tettek bennük, jónéhány tő elpusztult, így most ősszel pótolnom kellett az állományt. Vannak azonban olyan fajtáim, amelyek sok éve díszítik a kertünket. Tapasztalatom szerint a kisebb virágú, és az egyszerű virágú fajták ellenállóbbak. A különleges virágformájú és hatalmas virágokat nevelő fajták kényesebbek.

Az egyszerű virágú fajták természetes üdeséget visznek az őszi ágyásokba

Évelőágyásomban a krizantém mellett szép kísérő a fehér aszter

Ha virágládába vagy cserépbe ültetünk krizantémot, tavasszal nyugodtan kiültethetjük a kertbe. Valószínűleg nagyobb termetűre nő majd, és rengeteg virágot fog hozni. Nekem volt olyan tövem, amely több évig élt egy nem túl nagy cserépben, és a telet is kint töltötte különösebb védelem nélkül.

Ez a tő több évig élt cserépben mielőtt a kertbe került volna

A krizantém egyébként az ázsiai országokban évszázadok óta különleges becsben áll, és nemesítése is igen nagy múltra tekint vissza. Szerencsére már itthon is bő választék áll rendelkezésre, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző fajtát. És hogy még egy érvet hozzak a krizantém ültetése mellett, jó tudni, hogy rendkívül tartós vágott virág. A levágott szárakról a leveleket el kell távolítani mielőtt vízbe tesszük, így akár két hétig is viríthatnak a vázában. A kemény fagyok előtt jómagam a vázába szoktam menekíteni az utolsó virágokat, hogy még egy darabig élvezhessem a kert őszi áldását a szobában.

A krizantém tehát korántsem csak temető virág, hanem a késő ősz legpompásabb évelője. Ott hát a helye minden kertben!

Lágy ecsetvonásokkal festett őszi kép a kertünkben