Házi gyökérkenyér

Mostanában rákaptam az itthoni kenyérsütésre. Kezdetben gyárilag készített rozsos-magos lisztkeverékből sütöttem kenyeret, amit eleinte kézzel, majd később robotgéppel dagasztottam, de mindig kézzel formáztam és sütőben sütöttem meg. Én nagyon kedveltem ezt is, de utóbb rátaláltam a gyökérkenyérre, és az utóbbi fél évben kizárólag ezt sütöm. Néhányszor vásároltunk ugyanis bolti gyökérkenyeret, ami a férjemnek nagyon ízlett, viszont nem kapható mindenhol, csak nagy bevásárláskor tudtuk beszerezni. Ez adta az ötletet, hogy itthoni változatát is kipróbáljam. Utánanéztem néhány receptnek, és kiderült, hogy egyáltalán nem bonyolult az elkészítése, sőt, teljesen kezdők is bátran próbálkozhatnak vele. Persze nem pont olyan, mint a pékségi, de nekünk nagyon ízlik és lényegesen olcsóbb is. S ami a legfőbb érv az otthoni sütése mellett, hogy minimális munkaráfordítást igényel. A munkaigény mindent összeadva nem több 15 percnél, igaz, az egész eljárás elég hosszadalmas, de a lényeg, hogy a tészta dolgozik, nem pedig mi!

Hozzávalók kb 75 dkg-os kenyérhez

50 dkg liszt (finomliszt vagy fehér kenyérliszt)
4 dl víz
2 csapott kávéskanál só
2 dkg élesztő
3 evőkanál olíva olaj

Elkészítés

Egy mélyebb dagasztótálban a lisztet elkeverjük a sóval, a vízbe belekeverjük az élesztőt, majd beleöntjük a lisztbe, rámérjük az olajat és fakanállal összedolgozzuk a tésztát. Nem kell kidolgozni, csak nagyjából legyen csomómentes. (Eddig az egész feladat a méricskéléssel együtt nem volt több öt percnél)

Ezután félretesszük és kb 6 órán át hagyjuk kelni. (Ez nálam elég tág határokat jelentett eddig, volt amikor több mint 8 órán át érlelődött a tészta.) A lényeg, hogy jó sok buborék legyen benne, mire ismét hozzányúlunk.

Ekkor alaposan lisztezett deszkára borítjuk, az edényből kikapargatjuk, mert olyan az egész, mint egy kelt nokedli tészta. A tetejét is belisztezzük, és kézzel ujjnyi vastagra ellapogatjuk. Két hosszanti szélét középre hajtva három rétegűre hajtogatjuk. Konyharuhával lefedve 20-30 percig pihentetjük, majd megismételjük a műveletet.

A harmadik hajtogatás után félbehajtjuk, hogy ne legyen nagyon hosszú és az egészet megcsavarva sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Készíthetünk két kisebb kenyeret is, akkor nem hajtjuk össze, hanem félbevágjuk, és ugyanúgy megcsavarva tesszük tepsibe egymástól távol.

Még egy félórán át kelesztjük, majd megspricceljük vízzel, és 225 fokos  párásított sütőbe toljuk. Pár perc múlva 200 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és összesen 55-60 percig sütjük. Rácson hűtjük ki. Langyosan is isteni, de hidegen tökéletesen szeletelhető kenyeret kapunk.

TIPP:

Lehet kísérletezni különböző lisztek és olajok keverésével. Eddigi próbálkozásaim során 20-30%-ban kevertem a finomlisztet teljes kiőrlésű búzaliszttel, vagy rozsos-magos kenyérliszttel. Ez utóbbi gyárilag tartalmaz szárított élesztőt, ekkor kevesebb friss élesztővel készítettem a tésztát.

Más alkalommal 2 evőkanál olívaolajat és 1 evőkanál tökmagolajat használtam a kenyérhez. 

A hajtogatás során meg lehet hinteni különböző magokkal, de van aszalt paradicsomos vagy olajbogyós verzió is. El tudom képzelni akár dinsztelt hagymás változatban is. 

Egyszóval egy végtelenül egyszerű, végtelenül variálható kenyérféléről van szó. Eddig minden kísérletem eredménye finom lett!

Zöldfűszeres-sajtos csiga

A múltkori családi születésnapi ünnepségre a sok torta mellé kellett valami sós is. Mivel a család többi női tagja az édességekért felelt, rám maradt, hogy sós rágnivalóról gondoskodjak. Őszintén szólva ilyenkor mindig bajban vagyok, mert a különböző sós rudakat helyett sokkal jobban szeretem a kelt pogácsákat, sörkifliket, pereceket. Viszont ezek tényleg csak frissen jók, most viszont szállítani is kellett a sütiket, tehát más megoldást kerestem.

Az általam ismert sós rudak közül épp egyik sem volt fogamra való, úgyhogy kicsit böngésztem az interneten és kétféle harapnivaló is megtetszett, meg is sütöttem őket. Mindkettő finom volt, de az egyik különösen beletalált a családi ízlésvilágba, úgyhogy biztosan sokszor készül még! A hétfőt már csak ez az egyetlen példány érte meg...

A töltelék szabadon variálható. Az eredeti receptben vaj és reszelt sajt keveréke állt, én azonban már sokallottam bele a vajat (a tésztában is van negyed kiló), így ahelyett zöldfűszeres krémsajttal kentem meg a rétegeket és többféle sajtot is reszeltem, köztük füstölt sajtot is. Nagyon harmonikus, finom íze kerekedett! De el tudok képzelni benne akár apróra vágott sonkát, gombát, halat, zöldséget, pestót, bármilyen sós kencét, ízlésünknek és a hűtő tartalmának megfelelően. Állítólag dobozban akár két hétig is eláll...

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg liszt
25 dkg vaj
2 dl tejföl
2 kk só
fél csomag sütőpor

A töltelékhez:
25 dkg zöldfűszeres krémsajt
25 dkg reszelt sajt (egy része füstölt)

Elkészítés:

1. A lisztet tálba szitáljuk, elkeverjük a sóval és sütőporral, majd a felkockázott hideg vajjal gyorsan elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tejfölt és sima cipóvá gyúrjuk. 
2. Nálam ezután szobahőmérsékleten pihent úgy 3/4 órát, ezalatt kicsit megpuhult, nagyon könnyen lehetett nyújtani. Az eredeti recept szerint viszont nem kell pihentetni.
3. Tehát, 4 részre osztjuk a tésztát. Fogjuk az elsőt és kinyújtjuk minél vékonyabb téglalap alakúra, megkenjük a krémsajt negyedével, megszórjuk a sajt negyedével. Fogjuk a következő lapot, szintén vékonyra nyújtjuk, rátesszük az első lapra, kenjük, szórjuk.
4. Így járunk el a maradék két adag tésztával is. Mielőtt az utolsó lapot is megkennénk, az egész "szendvicsen" még egyszer átmegyünk a nyújtófával, még vékonyabbra nyújtjuk, majd megkenjük és megszórjuk a tetejét is.
5. A szélesebb oldalánál fogva szorosan feltekerjük, majd sütőpapírba vagy folpack-ba csomagolva éjszakára hűtőbe tesszük.
6. Másnap kb. centi vastag szeleteket vágunk, sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük őket és 170 fokra melegített sütőben addig sütjük, amíg a sajt szépen meg nem pirul a tetején (25-30 perc).
7. Rácson kihűtjük, majd kínáljuk, illetve csomagoljuk.

Megjegyzés: Így elég nagyméretű, tenyérnyi csigákat kaptam. Legközelebb kipróbálom úgy is, hogy csak két lapot teszek egymásra, így kicsi, falatnyi csigák sülnek majd.

Málnás túrótorta

Az egyik elmúlt hétvégén nagycsaládi összejövetel volt,  a szüleimnél gyűltünk össze, ahol az idei év eddigi szülinaposait köszöntöttük. A hat (!) ünnepelt mindegyike, akik életkora 2-től 89 évig terjedt, külön tortát vagy kedvenc süteményt kapott, amiket természetesen a család nőtagjai készítettek el. A szüleimnek a szokásos házi krémessel kedveskedtem, amelynek receptjét itt találjátok, egy régebbi bejegyzésben. A középső gyermekem pedig némi ötletelés után egy málnás, túrós krémmel töltött csokis piskótájú tortát kért. Az ötletből valóság lett, egy üde, könnyű, mutatós és persze finom torta. A piskótát előző este sütöttem meg, a krémet és a díszítést reggel frissen készítettem el. A torta még a szállítást is kibírta, és az ízlelési próbát is kiállta, nem sok maradt belőle csomagolásra! Íme a recept és az elkészítés leírása.

A torta alapja egy közönséges piskóta, amit meglehetősen sok kakaóval tettem színben és ízben is jó csokissá.

Tészta:
6 tojás
6 evőkanál cukor
6 evőkanál liszt
4 evőkanál kakaó
a forma kikenéséhez kevés margarin és liszt

A tojásokat én nem szoktam szétválasztani, hanem a cukorral együtt addig verem robotgéppel, amíg olyan kemény nem lesz, hogy a a tetejére rajzolt mintázat megmarad. Ekkor kézi habverővel óvatosan beleforgatom a kakaót, majd a lisztet, és kivajazott, kilisztezett kapcsos tortaformába simítom és 170 fokos sütőben tűpróbáig sütöm, ami kb fél órát jelent. Ezután a formából rácsra borítva kihűtöttem, majd három lapba vágtam.

Krém:
25 dkg túró
2 dl tejszín (35%-os)
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1/2 citrom leve és reszelt héja
1 tasak Zselatin fix
kb 10 dkg málna

A tetejére:
  kb 20 dkg málna
1 tasak piros tortazselé
2-3 evőkanál cukor
2,5 dl víz
fél citrom leve

A túrót villával finomra törtem, majd a cukrokkal és a citromlével krémesre kevertem. Hozzáadtam a reszelt citromhéjat is.  (Késes aprítóban is ki lehet keverni.) Közben a tejszínt robotgéppel verni kezdtem, majd az előírás szerint hozzáadtam a Zselatin fixet, és kemény habbá vertem. Az elkészült habot hozzákevertem a túróhoz, végül a málna harmadát is beleforgattam. A málnát nem olvasztottam ki előre, így nem eresztett levet, és nem színezte meg a krémet.

A lapokat megkentem a krémmel, és a tetejét is bekentem vékonyan, majd teleraktam a málnával, jó sűrűn. Végül a piros tortazselét is  elkészítettem az előírás szerint, a cukor mellett citromlével ízesítettem, és langyosra hűtve csorgattam a torta tetejére. Mivel a málna még jórészt fagyos volt, így azonnal meg is dermedt. A torta oldalán hagytam lecsorogni egy kicsit díszítésképpen. Néhány órát a hűtőben értek össze az ízek.

Tipp: Az élvezetek fokozására a piskóta lapokat megkenhetjük a málnához illő savanykás lekvárral, majd arra mehet a túrókrém.

Málna helyett eperrel, esetleg meggyel is elkészíthetjük a tortát.

Jó étvágyat hozzá!

Müzlis-mézes keksz

Kedvenc kekszem receptjét osztom most meg. Miért ez a kedvenc? Mert csak egy edény kell hozzá... Mert minden mehet bele, ami jó: magok, aszalványok, csokik, és ki lehet kísérletezni a kedvenc kombinációkat... Mert ha nincs otthon 20 deka vaj, akkor elég 10 is, csak legyen mellé két tojás... Mert ha laktózmentesre szeretném csinálni, akkor vaj helyett kókuszzsírral is isteni... Mert ha nincs otthon éppen semmilyen aszalvány meg olajos mag, csak zabpehellyel is szuper... Mert finom mézes, fahéjas... Mert hetekig eláll(na)... Mert laktató és egészséges... Mert hamar megvan, nem kell nyújtani... Mert mindig megsütöm, ha túrázni megyünk...

No nem ragozom tovább. Azért elárulom a kedvenc ízkombinációkat! A müzlibe a mindenféle natúr gabonapelyheken kívül kerüljön
- aszalt szilva, dió, kókuszreszelék és fehércsoki
- aszalt sárgabarack, pörkölt földimogyoró és tejcsoki
- aszalt áfonya, mandula és étcsoki
- aszalt meggy, kesudió és étcsoki

Hozzávalók:
25 dkg müzli*
20 dkg liszt (akár teljes kiőrlésű is lehet)
10 dkg (barna)cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 kk só
1 teáskanál szódabikarbóna
2 kk fahéj / mézeskalács fűszerkeverék
20 dkg vaj / 10 dkg vaj + 2 tojás / 15 dkg vaj + 1 tojás
4 evőkanál méz
kevés víz/tej

* Müzlibe tartoznak a natúr gabonapelyhek, kókuszreszelék, olajos magok, aszalványok, csokoládé. Ahogy írtam fent is, csak zabpehellyel is nagyon finom, de ha még jobbat akartok, akkor tegyetek bele valami diófélét, legalább egy marék mogyorót. Összesen 25 dkg legyen.

Elkészítés: 

1. A müzlit, lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát egy nagy tálban elkeverem, összegyúrom a vajjal.
2. Hozzáadom a tojást és mézet, gombóccá gyúrom. Ha nem áll össze, kevés vizet vagy tejet adok hozzá.
3. Sütőpapíros tepsire diónyi gombócokat teszek, ellapogatom őket.
4. 175 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük, majd rácson kihűtjük. Fémdobozva zárva két hétig is eláll.

Salzburgi galuska, vagy valami egészen más...

Ez a recept évtizedek óta lapult a receptes füzetemben, amit még tizenéves koromban kezdtem írni. Valahogy úgy hozta az élet, hogy még soha nem próbáltam ki. (Van még pár ilyen.) Ezen a hétvégén kettesben vagyunk itthon a férjemmel, és csak szombatra kellett főzni, gondoltam, hogy a borsóleves mellé nézek valami tésztafélét, amolyan szombati  második fogást. (Nálunk a szombat hagyományosan kalácsnap, amikor a tartalmas leves után valamilyen, általában édes tésztaféle a második fogás.) Így bukkantam rá erre az ételre, amit lehet, hogy azért nem próbáltam ki olyan sokáig, mert picit macerásnak tűnt az elkészítése, és nem sok töltelék van benne, ami azért hosszú ideig fontos szempont volt a három gyerek étvágyát tekintve.

Hát most eljött a kipróbálás ideje. Végül is nem olyan munkás az elkészítése, és nagyon finom lett. Ebéd után, gondoltam utánanézek a neten, mert bevallom, nem hallottam még a salzburgi galuskáról. Hát, amit a receptek sokaságában találtam, az valami egészen más volt! Az is egy tojásos-habos édesség, de másképp készül, szóval semmi köze ahhoz, amit én készítettem. A keresgélés közben rábukkantam valami hasonlóra, amit Garibaldi galuskának neveztek, de annak meg a tésztája más, bár a végeredmény majdnem ugyanúgy néz ki. 

Summa summarum, fogalmam sincs, hogy végül is mi az a desszert, amit készítettem, viszont nagyon finom, krémes, könnyű sütemény lett, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Akinek meg kedve van, adjon neki nevet!

Hozzávalók (inkább három, mint négy személyre)

4 dkg vaj (+ egy kevés a tál kikenéséhez)
6 dkg liszt
2+8 dl tej
2 dl víz
3 tojás
3+3 evőkanál cukor
csipetnyi só
1 csomag vaníliás cukor
5 dkg darált dió
maréknyi mazsola
citromhéj (elmaradhat)

Elkészítés:

A vajat egy lábasban felolvasztjuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a 2 dl tejet, és folytonos keverés mellett sűrűre főzzük. Ezután hozzáadunk 3 evőkanál (kb 6 dkg) cukrot, majd amikor langyosra hűlt, 2 tojássárgáját keverünk bele, és a habbá vert fehérjét.

Egy másik lábasban (inkább szélesebb, mint mély) a vizet és a többi tejet felforraljuk, és ebbe szaggatjuk bele kiskanállal a tésztát, egyszerre csak keveset, mert kissé megnőnek a galuskák.

A kifőtt galuskák nagyon lágyak, ezért óvatosan dolgozzunk velük

Szűrőkanállal óvatosan kiszedjük a megfőtt galuskákat, és kivajazott tűzálló tálba tesszük, rétegenként megszórjuk a cukorral és vaníliás cukorral (és reszelt citromhéjjal) elkevert darált dióval és mazsolával. A végén nyakon öntjük 1dl tej ( a főzés utáni maradékból is lehet) és 1 tojás keverékével, és forró sütőben 20-25 percig sütjük.

Melegen, langyosan vagy hidegen fogyaszthatjuk, de igazán frissen jó. Krémes-habos, lágy, illatos, finom desszertet kapunk.

Tipp:

Az eredeti recept szerint csak tejben kell kifőzni a galuskákat, de vízzel higítva kevésbé kapja le az alját.

A tej éppen csak gyöngyözzön, mert a galuskák könnyen szétmennek, ha lobogva forr.

A főzés után megmaradt tejet felhasználhatjuk puding vagy krém készítéséhez, belekeverhetjük palacsinta tésztába.

Bár nem tűnik nagy mennyiségnek, a benne lévő dió és mazsola miatt laktató édesség, amely nemcsak tartalmas leves utáni második fogásnak, de egy vasárnapi ebéd desszertjeként is megállja a helyét.

Sütőben sült töltött tojás

Mióta megszületett a kislányom és bizony minden nap gondoskodnom kell meleg ebédről, jó barátságot kötöttem a főzelékekkel. Igazából mindig is szerettem őket, de három előnyös tulajdonságuk miatt szinte minden héten az asztalra kerül nálunk.

1.  Előre el lehet őket készíteni. Mivel én este csomagolom össze a férjem másnapi ebédjét, gyakran délutánonként és esténként főzök. (Így szabad a másnap délelőtt, mehetünk a kislányommal a napsütésben sétálni, játszóterezni.)
2. A kicsikém is szereti őket, míg kisebb volt, a kész főzeléket szitán áttörtem és natúr főtt krumplival lágyítottam. Így ismerkedett az ízekkel, de attól sem kellett félnem, hogy túlságosan fűszeres vagy sós ételt eszik. Ma meg már vidáman kanalazza mindegyiket, így nincs gondom külön bébiételre sem.
3. Gyorsan elkészülnek. Ezt nem is ecsetelem. :)

Bevallom, a hagyományosnak számító, rántott formában főzöm őket. Tudom, hogy rengeteg reform recept is közszájon forog, próbáltam is néhányat, de nyomába sem értek az anyukám és a nagymamáim által készített, illatos, tejfölös finomságoknak. Én maradok a kaptafánál, persze figyelve arra, hogy a zöldségek domináljanak és ne a rántásos lében úszkáljon pár szem borsó vagy zöldbab. Egy kiló zöldséghez elég is pár kanálnyi olaj és liszt, viszont jóllakik belőle hat ember. Számoljuk ki, mennyi zsiradék és liszt jut így egy főre. Nem túl sok, viszont sokkal laktatóbb és finomabb így a végeredmény - szerintem. Mindenesetre akár így, akár úgy készítjük a főzeléket, a különböző feltétekkel változatossá tehetjük őket. Most egy húsmentes változatot hoztam, ami remekül passzol a hüvelyesekhez, de akár zöldbabfőzelékhez is el tudnám képzelni. Ha pedig nincs főzelék, egy egyszerű hideg vacsorát is feldob.

Hozzávalók:
10 keménytojás
2 kávéskanál mustár
1 csokor friss petrezselyem
1 evőkanál krémsajt
1 negyed lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg reszelt sajt
só

Elkészítés:

1. A keménytojásokat félbevágjuk, a sárgájukat késes aprítóba kaparjuk. Hozzáadunk minden más hozzávalót is és krémesre keverjük. Ha túl darabosnak találjuk, kevés krémsajtot vagy mustárt tehetünk még hozzá.
2. A félbevágott fehérjéket tűzálló tálba vagy tepsire tesszük, a sárgáik helyére pedig 1-1 púpos kiskanállal teszünk a kikevert töltelékből.
3. 170 fokos sütőben addig sütjük, míg a töltelék meg nem pirul egy kicsit. Melegen és hidegen is finom!

Kerttervezés ideje: Kertek, stílusok II. Modern és minimalista kertek

Bár a két fogalom nem azonos, mégis együtt tárgyalom e két kertstílust, mert jellegzetességeik, eszköztáruk sokban hasonlít egymáshoz. E kerttípusokkal városok modern negyedeiben, lakóparkjainál, irodaházak körül, illetve a régi lepusztult gyárnegyedek felújított és átalakított, modernizált területén és persze egyre gyakrabban lakóházak, családi házak körül  találkozhatunk.

A mottó, hogy egyszerű megoldásokkal könnyen fenntartható zöld felületeket hozzanak létre, amelyek lehetőleg mindig látványosak. Ezekben a kertekben nagy hangsúlyt kapnak az épített elemek, gyakran akár meghökkentő megoldásokkal is találkozhatunk, ami mellett a növények  csupán a zöld díszletet képezik.(A bejegyzésben szereplő képek kivétel nélkül az internetről származnak.)

Nem éppen hétköznapi pihenőhely uralja ezt a modern kertet

Terasz és kert kicsit másként

Mediterrán kert meghökkentő, modern kivitelben

Tervszerű rendben kialakított burkolt felületek, kiemelt ágyások, épített pihenőhelyek jellemzik, ezért a spontaneitásnak, rögtönzésnek semmi helye nincs.

Burkolt felületek, épített elemek formatervezett rendben

Szép példa egy picurka, modern, mégis otthonos kertre

A sok szögletes elem merevségét a gazdag beültetés ellensúlyozza ebben a kertben

Ezek tipikusan épített kertek, amelyek az épület kivitelezésének befejező szakaszaként készülnek el, azonnal készen vannak, és szinte változatlanok is maradnak hosszú időn át.

Ez aztán minimalista kert a javából!

Fontosabb jellemzőik:

Kialakítás módja: kizárólag formális, jellemzően szögletes formák uralják, kerekded alakzatok ritkán lelhetők fel

Jellemző anyagok: beton, sima felületű burkolatok, acél vagy más fém, fa, zúzott kő, esetleg kéregmulcs különböző színekben

A tükör fontos látványelem, és fokozza a térhatást

Modern kertépítő elem a kővel töltött drótkosár, a gabion, amelyekből itt támfalat építettek

Mutatós design eltérő színű mulcsból és kövekből

Épített elemek: ezek uralják a kertet; burkolt felületek, kiemelt ágyások, épített pihenőhelyek, falfelületek, térelválasztók, vízmedencék

Ebben a modern kertben a külső pihenő is olyan, mintha a szobában lennénk

A dús beültetés és a vízmedencék adnak némi természetességet az épített elemek mellett

Szokatlan megoldás ez a vízzel körülvett süllyesztett pihenőhely

A háttérben lévő nagy fák nélkül teljesen sivár lenne ez a kert

Bútorok: falazott padok, fém, fa vagy műrattan, esetleg műanyag bútorok, esetenként különleges formatervezéssel

Színek: kevés és visszafogott vagy éppen kontrasztos szín jellemző; a zöld árnyalatai, fehér, szürke, illetve a fafelületek barna árnyalatai fordulnak elő leginkább

Látványos formatervezés, kevés szín; ez a kert elsősorban a szemnek szól

Nincs helye a rögtönzésnek, minden terv szerint a helyén

Növények: általánosságban a kevés gondozást igénylő, egész évben mutatós növények, elsősorban levéldísznövények felhasználása jellemző

A bambusz egész évben mutatós és szinte semmilyen gondozást nem igényel; jó választás minimalista kerthez

A szigorú rendben ültetett növényeknek laza keretet adnak a háttérben lévő nagy fák, ez teszi otthonosabbá ezt a kertet

Példák az alkalmazott növényekre:

-      Fák: ritkán fordul elő, legfeljebb kis termetű, több évszakban díszértékkel bíró fák,  például fanyarka, díszalma, nyírfa, juharok, kis termetű tűlevelűek

-     cserjék: örökzöld, nyírható, esetleg színes lombú cserjék, pl. kecskerágó, korallberkenye, babérmeggy, mahónia, madárbirsek, puszpáng

-       évelők: főleg díszfüvek, bambuszok, levéldísz évelők, például árnyékliliomok, tűzesők

-       egynyáriak: jellemzően nem ültetnek virágokat

-       gyümölcsök: haszonnövényekkel sohasem találkozunk ebben a kerttípusban

-       edényes növények: tujafélék, díszfüvek, esetleg némi virág

Mi a hangsúlyosabb, a virágtartók vagy a beléjük ültetett virágok?

Modern kertekben nagy szerepe van a hangulatvilágításnak

Előnyök: kevés gondozást igényel, időtálló, mindig mutatós, elegáns

Hátrányok: az élettelen anyagok dominálnak, kicsi a növényválaszték, hiányoznak a virágok, személytelen, nem „otthonos”, nem vonzó az állatok számára

A meleg fények lágyítják a rideg környezetet

A szabadon álló fal szobaszerűen tagolja a teret, amelyben a hatalmas kőtömb és az edények jelentik a legfőbb látványosságot

Személyes vélemény: Nagyvárosi környezetben a modern beton- és üvegpaloták körül csoda, ha egyáltalán van lehetőség némi zöld felület kialakítására. Voltaképpen örvendetes, hogy ma már egyre inkább magától értetődő az épületek, járdák  melletti keskeny sávok beültetése, és természetes, hogy ilyen helyekre állandó, egész évben azonos képet mutató növények kerülnek. Az épületek stílusához más nem is illene. Sokszor azonban ezek a beültetések elég egysíkúak, és alapvetően csak a szemnek szólnak, dekorációul szolgálnak az épületek körül. Hasonlóképpen olyan helyeken, ahol sokan szeretnének élhető környezetben élni, mint például egy lakóparkban, ahol a kert iránti igény ugyan megvan, igazi gazdája azonban valószínűleg nincs, még mindig a jobb megoldás a szűk növényválasztékra korlátozódó tetszetős beültetés, mint a semmi.

A kör alakú gyep jól kiemeli a fa koronáját ebben a minimalista kialakításban

Az épített elemek és burkolt felületek dominálnak ebben a családi ház körüli kertben

Bevallom, én inkább azon vagyok meghökkenve, amikor új építésű kertvárosi negyedekben látom ezt a stílust, és nem értem, hogy akkor minek a kertes ház, ha a kert nagy része le van burkolva, ha nincs egy gyümölcsfa, nincs virág? Mi lesz vonzó az ilyen kertben például a gyerekek számára, ha nincs hol hemperegni, fára mászni? Ahol mindig minden egyformán néz ki, a madarak meg a rovarok sem járnak, nincs mit nézni, szemlélődni, nincs miért kimenni. A kert csupán díszlet, de nem élettér.

Több zölddel, virágokkal otthonosabb lehetne ez a kert

A magas falra kapaszkodó futónövények nélkül elég sivár lenne ez a környezet

Közvetlenül a ház vagy kerítés melletti ágyásokban, előkertben természetesen indokolt az igény, hogy egész évben mutatós, rendezett, időtálló legyen a beültetés, de én a kert többi részét, a kinti lakóteret mindenképpen valami személyesebb, változatosabb, hangulatosabb, és főként ember és állat számára egyaránt élhetőbb, természetközelibb stílusban alakítanám ki.